Bár terveztem, a legújabb Harry Potter film előtt mégsem vettem elő újra a könyvet, mert olyanom volt, hogy inkább teljesen új történetekben akartam elmélyedni, pedig a költözés utáni pakolászásban nagy ügyesen megtaláltam a félvér herceges részt, másrészt meg azt gondoltam, hagyom magam meglepni-lenyűgözni a filmmel, hiszen régen olvastam a könyvet, csak a főbb csapásvonalakra emlékeztem, a részletekre nem, lehet, ez már a kezdődő szenilitásom első jele. Nagy-nagy kedvencem a HP-sorozat, újra és újra elbűvöl a Rowling által teremtett világ, nem tudom megtagadni gyermeklelkemet, nem is akarom. A szemüveges kissrácba való végzetes belehabarodás azért koromnál fogva kimaradt az életemből, nem is esetem a srác, olyan kis semmilyen hímecske, ha ifjoncok megrontásáról körberajongásáról lenne szó, akkor már inkább Cristiano Ronaldóval passzolgatnék, egyébként meg Pitont csípem kezdettől fogva - sanszos, erről egy lélekkurkász igen hosszú tanulmányt írna. Megvan az összes HP-könyv és az összes HP-film, jó, azt ne kérdezd, pontosan melyik költözős dobozban, mintegy húsz sorakozik még a kamrában, kicsomagolásra várva. HP-s kitűző, fogmosópohár és egyéb ereklye nincs a háztartásunkban, kisdobos becsszó. Ahogy láttam-hallottam, a mozi közönsége kissé csalódottan hagyta el a termet, én sem vagyok teljesen elégedett, hiányérzetem van, ez talán abból fakad, hogy a fantáziám anno izgalmasabbra színezte az olvasottakat, máshogy vetítette a képeket. Szerintem jobb filmet is lehetett volna kerekíteni a történetből, a korábbiaknál sikerült ez a mutatvány, nem tudom, most miért alakult így. Némelyik jelenetnél unatkoztam, némelyik jelenetnél meg azt suttogtam ő, aki férfim fülébe, hogy basszus, ez egyáltalán nem való gyerekeknek. Harry Potter rajongók, nyugalom, azért volt ott vicces, aranyos, izgalmas pillanat is, csak nagyon kevés.