(#468)

Jellegzetes a pasik aprópénzhez való viszonya: Gyűlölik a tízforintosnál kisebb pénzeket, sokuk a 10-est sem tűri meg.

A nagyon apró pénz ellenszenvet vált ki belőlük, mert…
… nincs pénztárcájuk, vagy ha van, akkor is kicsi – max. egy darab ötvenes és két darab százas fér el benne.
… idegesítően csörög.
… nagy a mancsuk, ezért nehezen fogják meg a pici pénzeket.
… nincs türelmük apró után guberálni.
… lehúzza a gatyájukat.
… nem tekintik pénznek.

Éppen ezért a pasik nem szokták felcsippenteni a visszajáró, apróban leszámolt 12 vagy 23 forintot sem a gyógyszertárban, sem a mekiben, az újságosnál és a zöldségesnél pedig eleve köszönik szépen, de háromötvenbőllegyenszívesvisszaadni.

Nem fáj a fejem, ha a pasi „állandóan” szexelni akar. Nem zavar, ha felhajtva marad utána a WC-ülőke. Az sem idegel, ha félig belehal egy lájtos náthába. Attól viszont égnek áll a tollazatom, ha a laza csuklómozdulattal itt-ott kipakolt aprópénzt – ami itt-ott azért csak becsúszott – nekem kell összegyűjtenem és szétválogatnom. No meg persze a visszaforgatás kiokoskodását és megvalósítását is megnyertem, mert a pasikat marhára nem izgatja, hány kilónyi apró halmozódik körülöttük. (Bár lehet, beolvasztom és eladom színesfémnek. Ez ma úgyis nagyon trendi.)

P.S.: Még nem számoltam meg, mennyi pénz van a poharakban. Tippeljetek – oszt aki a legközelebb tippelődik, kap finom s.k. muffint. (Nem muffot, MÁFIN-t.) A gyufásdoboz helpként figyel.