(#469)
A Karib-tenger kalózai 3. részétől egy dologot vártam: Szórakoztasson el egy pöttyet. Az első rész sikerén felbuzdulva került sor a második és harmadik bőr lenyúzására, így csak lájtosan kellemes időtöltésben reménykedtem.
15 perc után azt vettem észre, hogy a pattogatott kukorica dekoltázsomból való kihalászása jobban leköt, mint maga a film. Amíg a pörgősebb jelenetekre várakoztam, megszámoltam, hány ember ül előttem – fentről le, lentről fel, átlósan és lólépésben is. Utána a szájméretemet teszteltem: Kipróbáltam, hány darab kukoricát tudok egyszerre beletömni a számba úgy, hogy ne fulladjak meg a gigámra csúszott popcorntól. Egy idő után elhatároztam, hogy na jó, figyelek: Bitti qvajó a film, csak én vagyok antiszoc.
Néztem, néztem, nézdegéltem a filmet és rá kellett döbbennem, hogy nem lesz jobb, hiába várom. Hiányzik a tempó, a pörgés. Helyette sok a vontatott és unalmas jelenet, a látvány főszerepet játszik. Gyakran elfilóztam azon, hogy kockásra karmolom magam és amőbázással ütöm agyon az időt. Úgy tűnik, a rendező és társai bebactak-beszívtak, aztán „Mindent bele felkiáltással!” gondolkodás nélkül egymásra szórták az amerikai filmekben unalomig csépelt sablonokat, olcsó poénokat, megszokott giccseket. Köbö hasonló színvonalú vasárnapi ebédet dobnék össze, ha egy fazékban próbálnám elkészíteni a túrós csuszát, a húslevest és a lecsót. Fogyasztásra alkalmatlan kulimász ez is, az is.
Egy ideig reménykedtem, hogy na, majd Johnny Depp jól megmenti a filmet és figurája legalább részben kárpótol a hiányosságok miatt. Depp várva várt sziporkái azonban elmaradnak, a mozizó nép hiába csüng ajkán. Sparrow kapitány ebben a részben vértelen-erőtlen karakter. Néha kínosan szánalmas.
Orlando Bloom jelentéktelenségén az sem segített volna, ha kihúzzák az alsó szemhéját is. Dísz-szerepéből egyszer sem tudott kibújni: Tény, a tinik által imádott Orlinak helyes pofija van. Cirka ez volt minden, amit hozzátett a filmhez.
Arra nem jöttem rá, mijarákért dominál éppen Elizabeth Swann, a történet nem indokolja. Szépen néz, szájával meggyőzően csücsörít. Ennyi és nem több a figura, ennek ellenére überdózist kapunk az anorexiával küzdő Knightley kisasszonyból. Kizárólag harcos feministák lehetnek elégedettek a szerepével.
Vártam, hogy ha Geoffrey Rush nem is, de legalább az újonc Chow Yun-Fat lehetőséget kap a domborításra – a nagykarmú harcsa dizájn jól sikerült, egyéb pozitívumot nem tudok kicsiholni magamból.
Jahhh, a térkép tetszett.
