(#484)

A húsos pultnál 15 dkg sonkát kértem, szeletelve. Udvariasan, jól nevelt kislány módjára. Jelezvén, hogy tisztában vagyok a szentségtöréssel: Az ajtót támasztó középkorú nőt épp a Story olvasásában zavartam meg. A spiné morcosan felém vágott egy megvető pillantást /'Degejjémög, kisanyám, hogy nem bírtál csomagolt kajára cuppanni...'/, aztán műanyag kesztyűt húzott. Másodpercek alatt realizáltam: csak egyet, a bal kezére. Itt már menekülőre kellett volna fognom a dolgot, de türelmes természet lévén, mindenféleképpen meg akartam várni a végkifejletet.
A hölgyemény kesztyűs kezébe fogta a kést, másikkal a kibontatlan sonkatekercset ragadta meg. Érdekes küzdelem vette kezdetét - ösztönös szimpátiával lélekben a sonkát biztattam. Főhősünk először késsel próbálta lenyisszantani a sonka tetejét, de az a dög nem hagyta magát. Ezután ollóval esett szerencsétlennek. Az ezer sebből vérző sonka hősiesen tartotta magát - egészen a húsos bárdig.
A nő üdvözült fejjel elhajította a lecsapott sonkavéget (fogadok, ilyen orgazmusa az elmúlt 3 évben nem volt), majd nekiállt, hogy műanyag fóliájából kihámozza a sonkát. Rafkó volt a csaj, most már egyszerre dolgozott késsel-ollóval, sőt, a kesztyűtlen kezét sem volt rest használni. S mert állatmód találékony, mezítelen mejjjehúsához szorította a sonkaáldozatot - ficánkolását megakadályozandó. Miután így sínbe tette a húsdarabot, sonka megadta burkát. Leleményes Odüsszeusz elmehet a picsbe.
Pultoska fejére fagyott a mosoly, amikor közöltem vele, hogy nem vagyok hajlandó magamévá tenni az ily módon megalázott-meggyalázott sonkát.
Bazzeg, tanárként én sem kínoztam az ő gyerekét...