(#545)

Ímé, mai ámokfutásom:
9.30: Szolid kakaózás. (A szomszéd lelkesen fúr. Sajnos, nem az asszonyt - attól legalább tudnék aludni.)
10.30: Pötty barna kenyéren heverő sonkát tolok az arcomba. Itt még szilárdan hiszek abban, hogy ma csak pár falatot csipegetek. A miheztartásvégett. Mert megegyeztem a fenekemmel: Ö nem nő tovább, én meg nem eszek - annyit.
12.10: Pezsgő „éhgyomorra”. Mert ünnepeltünk.
12.30-14.30: Ebéd. Bővebben: Grillezett csirkehús, húspogácsa, szalonna, padlizsán, cukkini, kolbász. Sörrel locsolgatva, zsákszámra. Kukoricás-ananászos saláta, krumplisaláta, paradicsomos-újhagymás saláta, uborkasaláta, krumplipüré, marhapörkölt. Mert az ő családja nagy. Bor, vbk, pezsgő. (A sorrend tetszőleges. Egy bitti: A párhuzamosok igenis találkoznak. Bennem.) A marhapörkölt kimaradt a szórásból - már nem volt hely a pocimban.
18.20: Gyümölcssaláta. Süti.
19.00: Gyümölcssaláta. (Felmerül a kínzó gondolat: "Ma már nem eszel többet, csirke, búcsúzz el szépen a hűtőtől..." )
20.45: Epres Milka.
22.30: Ebéd… Ld. fentebb. Hagyma. Pezsgő. Epres Milka. Mert már qvamindegy, mitől fogok hányni holnap reggel...

P.S.: A nevem Vénusz. Willendorfi Vénusz. (Ne röhögj. Az Orléans-i Szűz sokkal cikibb lenne. Szerintem.)