Hónap végén óvatos vagyok, ritkán nyitom ki a pénztárcámat, mert már attól is elillan a zsé, ha csak ránézek. A hobbybolt előtt rövid, de hatásos beszédet intéztem a lelkierőmhöz, szememhez, kezemhez, lábamhoz. Olyan egyszerűnek tűnt: Bezúzok a boltba, nem nézek se jobbra, se balra, nem tapperolok semmit, kizárólag a szalvétáknál állok meg, kosaramba rántom Csi aromalámpájához az állatosat, nyílegyenesen a pénztárhoz szteppelek, leperkálom a negyven forintot, kint pedig elégedetten nyugtázom, hogy hű, fasza kislány vagyok, mit nekem csodaszép mütyűr, igalmas bizbasz, varázslatos szöszmöntyű, ellenálltam, csihajja. Ühhü, peeersze...

Perpill a vajas zsömlémet majszolom, és olyan számlálót keresek, ami azt mutatja, hányat kell aludni karácsonyig fizetésig.