Beszereztem az utolsó ajándékokat, boldog vagyok és kipurcant, ha valamelyik kedves olvasóm azon filózik, hogy masszázsbérlettel lep meg karácsonyra, ne habozzon, adja oda most, keblemre ölelem – a karomat még tudom mozgatni. Mondjuk, egy Monica Bellucci-féle lábszerkezetet sem utasítanék vissza. Hogy mi a helyzet a boltokban? Elkínzott arcú, vöröslő fejű szervezetek egymás nyakában, orrában, szájában, kapkodás, feszültség, gyomorgörcs, izzadtságszag. Hja, a jónép így készül a karácsonyra. A szeretet ünnepére. Lefogadom, erre az ünnepre jut a legtöbb veszekedés, sírás, üvöltözés. Aki annyira hülye, hogy épp a karácsony miatt stresszeli magát, meg is érdemli. Nem vagyok hajlandó velük tartani. Pláne, hogy van mézes szappanom és epres gyertyám - vásárlás közben nekem is csurrant-cseppent valami, és az nem az orrom volt, höhö.
P.S.: Kellemesen melengette piciny szívemet a túlcsorduló könyvesboltok látványa. Csak azt nem tudom, vajh sok billegő asztal jut-é egy magyar háztartásra, vagy az emberek tényleg olvasnak, méghozzá könyvet?
