csibike blogja

Megvan a fenyő. Nem nehéz választani, egyszerűen olyan szemmel kell nézni a fákat, mint a pasikat. Ha állatmód szúr, csoffadt, sehogy sem esik kézre, itt is, ott is rengeteg a faragnivaló, vagy ippeg hiányzik ez-az, és nincs jó illata, hagyd a picsbe. Az, amelyikkel bármit is…

Ha direkt beteg akartam lenni, soha nem jött össze. Tinipubertáskamaszként hiába pöckölgettem a hőmérőt, max. eltört, aztán magyarázkodhattam. Felnőttként Felnőttnek álcázott gyerekként hideget szoktam enni, inni, nyalni, hátha, de eddig ez a taktika sem vált be.…

"... bizonyos vagyok abban, hogy gyarlóságuk felszíni rétege alatt az emberek jók akarnak lenni, és azt akarják, hogy szeressék őket. Valójában legtöbb bűnük nem egyéb, mint kísérlet arra, hogy rövidebb úton jussanak szeretethez."/John Steinbeck: Édentől…

Mivel az igazi nő (értsd: én) nem ismer lehetetlent, ha a férfi kedvenc kajájáról van szó, arra gondoltam, harcsa lesz a karácsonyi menü fénypontja, méghozzá Orly módra. Mindezt úgy, hogy nem túl biztató a halas előéletem, bár mostanában nem tudok ellenállni a túrós…

Ő, aki férfim, szerencsés ember: Két nappal korábban kezdi az ünneplést – annyira fáj a torkom, hogy alig bírok beszélni. Csend lesz. Mindegy, majd mutogatok neki. Ezt-azt.

Tádámmm, felavattam a mézes szappant. Azóta nonstop szagolgatok-szagoltatok, bőrt és szappant felváltva. Még soha nem volt Lush szappanom, pedig nagy jóság: csodálatosan puha, az illata pazar, egyszerűen é-l-m-é-n-y. Kiba Nem kicsit drága, naná, no tartósítószer, no…

Beszereztem az utolsó ajándékokat, boldog vagyok és kipurcant, ha valamelyik kedves olvasóm azon filózik, hogy masszázsbérlettel lep meg karácsonyra, ne habozzon, adja oda most, keblemre ölelem – a karomat még tudom mozgatni. Mondjuk, egy Monica Bellucci-féle lábszerkezetet sem…

Úgy érzem magam, mint az ízét vesztett rágó, jól megrágtak, aztán kiköptek a hideg járdaszegélyre. És apu kórházban van és nem lesz otthon karácsonykor és nem lesz rántott hal és nem lesz apuszag, csak szomorú anyuszag. Ennyit a karácsonyi fényekről.

Azért is szeretem a nyarat, mert az autós hímek néminemű nézgelődés ellenében szívesen átengedik a zebrátlan úton a magamfajta trikós-szoknyás csibét – még egy vércsirkés bájos mosolyt vagy hálás integetést is megeresztek, hiába no, ha már tilosban járok,…

Megírtam az éves értékelésemet a főnöknek. Kérte, küldtem. Lehet, holnaptól már nem kell bejönnöm - többé.