Egész héten nyafogtam, úgy éreztem, az egész világ velem cseszekedik, aztán szombat-vasárnap ismét bebizonyosodott, igazából jó dolgom van, ha akarom, délután kettőig durmolok, átszeretkezem a hétvégét, olvasom a Csokoládécipőt, fahéjillatú elefántos képet barkácsolok az előszobába, amit csak azért nem mutatok meg, mert még szárad rajta a csillagánizs. Az elefántos képen, ugye. Szóval, szabad vagyok, nagyon is, hamarosan vissza kellene állni a 2007-ben szokott volt fekvés-kelés időpontra, különben két hét múlva lazán felborulok, mint lúdtalpas pingvin a jégen. Szerencsétlen páfrányt azért át kellett volna ültetni. Na, majd egyszer holnap.