A történet igen hétköznapi: A kezdeti nagy lángolás után a nő és a férfi belefásul a házasságba, a szürke hétköznapokba, éveken át dolgoznak, hogy jussanak valamire, legyen lakás, legyen gyerek, közben észrevétlenül elfogynak a közös témák, elmaradnak az összebújások, a szex kikopik a kapcsolatból, elmúlik a varázs, csak vannak egymás mellett. A férfi külön utakon jár, a nő is, másnál próbálnak boldogságot keresni. Megcsalás? Ja, hivatalosan az. Mi van mögötte? Fájdalom és kínlódás és félelem és önutálat és vágy a boldogság után. Utólag okos az ember, ha ma kellene döntenem, másként csinálnék mindent.
Miért mondom ezt el? Egyik exem (nagy tapsot a bátor supefly-nak), akit anno különbnek gondoltam a volt férjemnél, megtisztelt azzal, hogy kommentelt a blogomba, nem is akármilyen stílusban. Lehetséges volna, hogy az elmúlt két évben lopva olvasott? Kirúgott, van ilyen, ugye, mert nem velem képzelte az életét. Most kiderült, mégis olvasott a szakítás után. Hümmm. Ezt nem tudtam, bár ha tudtam volna, akkor sem érdekelt volna, mert nekem ő már rég közömbös, viszont a „kapcsolatból” leszűrt tanulságok fontosak azért, hogy ne kövessem el újra a korábbi hibáimat.
Vajon két év óta meglapulva lesi, mit írok, mit ír a két évvel ezelőtti csaja, annak ellenére, hogy az elmúlt években egy szót sem váltottunk egymással? Az is lehet, hogy „kedves” közös ismerősünk, aki rendszeresen olvas, bár nem kommentel talán egy éve, riasztja, ha én olyat írok, ami nem tetszik nekik. Lehet. Őszintén szólva meglepett a komment. Nem gondoltam, hogy ennyire fontos lennék egy olyan embernek, aki kirúgott, aki megalázott, aki hazudott nekem. Vicces, mert én voltam az, aki fülig beleestem és sokáig azt hittem, ő az, aki boldoggá tehet.
Gondolom, az nem tetszik neki, hogy gyávának nevezem. Pedig minden olyan pasi gyáva, aki nem vállalja fel, hogy nem szereti a nőt, csak megdugja és mindenfélét hazudozik neki az érzéseiről. Gyáva voltam én is a házasságom végén, de tanultam belőle, igaz, drágán.
Mit mondjak még? Szar házasságból menekültem egy szar kapcsolatba, ami akkor gyönyörűszépnek tűnt. Foggal-körömmel küzdöttem egy intelligens, humoros, helyes pasiért, akiért nem kellett volna - és aki alig várja, hogy tovább köpködhessen itt, a blogomban. Nem törlöm ki a kommentjeit, kíváncsi vagyok, mi gyűlt fel benne két év alatt. Hátha megkönnyebbül.
P.S.: Kedves supefly, légyszi, hadd ne számoljam össze, hány pasim volt az elmúlt két évben. Lehet, számodra az lenne a hízelgő, ha beledöglöttem volna az utánad való vágyakozásba, de nem ez a helyzet. Remélem, megbocsátod. Egyébként tényleg nem értem, nagykaliberű életedben mit számít egy olyan kis senki véleménye csodálatos személyiségedről, mint az enyém. Nem érek én annyit.
Olvasóimtól elnézést kérek a magánjellegű postért, bár lehet, sokkal szórakoztatóbb, mint az eddigiek. (Azért nyugtassatok meg, hogy a Barátok közt színvonalát eléri az én drámám is.)
(Upd., mert azt mondtad, a Cs.S.-nek írt kommentemnek itt az igazi helye - én hallgatok rád:
Családos és fiatal tabu, ő a regnél kamuzott. Még mindig röhögök azon, hogy a fickó arra büszke, hogy két évvel ezelőtt jelentéktelen kis szeretőm volt és nem tudja megemészteni, hogy túlléptem rajta :)) Csak azért, mert egy időben épp ő dugott és hazudott nekem, azt hiszi, ismeri az egész életemet és mindent tud rólam. Szegény kis naiv lélek. Tök vicces, kibukott a saját wiwes kamuján, még arra is képtelen, hogy legalább ezt elismerje. Sajnálom, mert szegény abból indult ki, hogy két éve minden postom róla szól, micsoda csapás lehet neki, hogy a szakításunk után nem vonultam kolostorba vagy nem vágtam fel az ereimet, sőt, vagyok olyan galád, hogy bevallom, nekem már semmit sem jelent a vele való kapcsolat :D Szerencsétlenről max. 2-3x tettem említést a blogom 2.5 éves pályafutása alatt, név nélkül, az igazságnak megfelelően. Hja, hogy kínos az igazság? Előfordul, ezt eméssze meg ő.
A mocskolódó stílusán nem lepődtem meg, a fenyegetésein sem, volt hozzá szerencsém korábban is. Vele kapcsolatban csak arra emlékszem, hogy gyáva és hazug, a múlt egy jelentéktelen részlete. 2 évvel ezelőtt más volt, de azóta kiderült, mennyire szánalmas volt az egész kapcsolat. Nem süllyedek le az ő szintjére, nem teregetem ki a szennyesét, pedig megtehetném. Ha neki ez okoz örömöt, csak sajnálni tudom, mert szomorú élete lehet. Egyszer talán csak megemészti, hogy az egyik exe totál közömbösen gondol rá, hiába veri magát azzal, hogy 2 éve mit jelentett valakinek :D Tudom, miért szakított. Nem szeretett, ennyi, csak ezt gyáva volt a szemembe mondani.
Azt is tudom, hogy van, aki sutyiban olvas és csámcsog a blogomon. Talán zavarnia kellene, hogy úgy blogolok, hogy tudom, rosszakaróim itt leskelődnek, kéjelegnek a postokon, de leszarom, nem érdekelnek, eddig sem érdekeltek. Hálás vagyok nekik, örülök annak, hogy ismét bebizonyították, csak jó származik abból, hogy többé semmi közöm hozzájuk. Ha bunkó lennék, rosszat kívánnék nekik, de semmi bajom velük a hazugságaik ellenére, így azt kívánom, találjanak boldogságot az életben, ne egyedül, magányosan pusztuljanak el.
Azért írok a hibáimról, hogy más is tanulhasson belőle, és a jövőben is írni fogok róluk, hiába nem tetszik egyeseknek :P)
