… és amikor a háromszázötvenhetedik rozzant mamóka/papóka sasszézik be előttem a dokihoz „Csak egy receptet kérek!” felkiáltással, én meg már két és fél órája a váróteremben dekkolok látens tüdőlövéssel, mert persze, mindenki csak egy kiba receptet akar, akkor igenis nagyon sajnálom, hogy nincs nálam egy árva kézigránát vagy legalább egy fél dobócsillag, basszus.
(A Burger Kingben meg szar a duplaizé, mondjuk, a Mekiben is. Visszasírom az igazi békebeli kétkezes hamburgert, amikor bazinagy sötétbarna puffancsba igazi salátát, igazi hagymát, igazi uborkát, igazi paradicsomot gyömöszöltek. Jó, a húspogácsa már akkor is patkányhúsból készült, de legalább finom volt.)
