Egyszerű, ne azt vedd alapul :D Aki nem horrorosan szült, az nem mesél horrortörténeteket. (pölö én sem, pedig én is szültem, nem a sufni mögött :) )

A szülés az egy természetes folyamat. Mindig mondom. :))))

Kevéske józan eszemre hallgatva nem olvasok baba-mama fórumokat. Tudom anélkül is, hogy amilyen szerencsesüti vagyok, úgyis iszonyúan megszenvedek vele, és valaki belőlem fogja publikálni az új cikkét mint különleges orvosi esettanulmány :-D (szeretem ezt a képet)

Rinn: Nem hiszem, lüke :))) Érdekel ez a téma is, kíváncsi vagyok mások tapasztalataira, bár furcsa, hogy sok-sok negatív példával találkoztam az orvosválasztástól kezdve a terhesgondozáson át a szülésig :/ Mondjuk, Mina és Doris is kommentelt már itt is 1-2 "meglepő" dolgot... (Én is. Anne Geddes egyik gyönyörű képe.) Egoman: :D Te, mint pasi, meg se szólalj :D Hol van nektek ekkora fizikai és lelki megterhelés az életetekben? :))) Fecsi: Ok, de kevés pozitív jelzéssel találkoztam, pölö, hogy jajj, minden úgy ment, ahogy szerettem volna, mindenki segített és rendes volt sötöbö :) Az még egy lájtos eset, újságban is olvastam, rémlik, hogy a doki egy héttel korábban be akarta indítani a szülést, mert el akart menni szabira - a kismama meg inkább másik dokit választott két héttel a szülés előtt, de ez nem volt magától értetődő döntés.

Akármennyire fájdalmas, a legcsodálatosabb dolog lehet.

:D:D:D én sem fogok legközelebb ilyen fórumokat látogatni, inkább vicces kismami blogokat olvasgatok (Lucia) és akkor talán nem veszítem el...

Hát én meg semmi jóra nem számíthatok... És most mesélték el, hogy milyen is egy császármetszés... De! Én akarok - majd - gyereket! És punktum! Nyugi Csirke! Ha a dzsippók lazán lebabáznak otthon vagy a sufni mögött és doki nélkül, akkor nekünk is menni fog!

Csibike, szerintem ha a legtöbb orvos hozzáállása határozná meg a születendő gyerekszámot, már rég nem lennének itt gyerekek. Érdemes amúgy kismama fórumokat olvasni, de csak erős idegzetűeknek. Ja, és némelyiket kötelező olvasmánnyá kellene tenni, hogy hogyan NE bánjunk a pácienssel.

Na igen, ha azt vesszük alapul, kicsit para, de a reggeli tükörképet is kibírtad :D ;-)

Ezzel én is így vagyok. Bár orvostól függetlenül, engem ez az egész terhesség-szülés megrémiszt.(csak reménykedem, h. pár év múlva már annyira vágyom majd egy picurkára, h. ez megváltozik..) Ego:normális, hogy egy citrom nagyságú lyukon egy dinnye nagyságú babuci jön ki???;))

zazu: Engem a biológiai tényezőknél jobban zavar, hogy másoknak vagyok kiszolgáltatva, értsd orvosoknak, nővéreknek, akiknek én csak egy vagyok a sok terhes-szülő nő közül... Ha csak az eddigi orvosi tapasztalataimat nézem, nem túl rózsás a helyzet. Persze, vannak normális és lelkiismeretes emberek az egészségügyben, de valahogy róluk kevesebb szó esik. Odil: Angelina Jolie-ra hasonlítok, miért ne bírnám ki... ;) Sixxty: Több helyen olvastam, hogy van, aki az átélt tortúra miatt nem akar több gyereket. Lehet, ez valójában hárítás, de pölö a sógornőm is órákon át szenvedett, pedig nem kellett volna.

Pigi: Épp arról olvasgatok mostanában, hogy mennyire megsínyli a császármetszést a baba-mama kapcsolat, mert a természetes út sokkal többet ad mindkettőnek. Valahogy csak lesz gyerekem, ez nem kérdés :) Babka: Nem minden fórum ilyen, de tény, hogy sok a negatív tapasztalat. todella: Nem vitás, hogy az egyik legszebb dolog az életben, de ha épp olyan körülmények között szül az ember lánya, akkor nem biztos, hogy a szülésre is örömmel fog visszagondolni, a gyerekre persze mindenféleképpen.

Na jah, bocs, ezt elfelejtettem :):)

egyszer biosz órán megnézettek velünk egy szülést - azóta nem félek semmitől, csak a szüléstől. ennél semmi nem lehet fájdalmasabb és rémesebb - én ki fogom tiltani pasit a szülőszobából, ha egyszer erre sor kerül...

Jóvan, akkor majd jól leírom neked :D

Fecsi: Légyszi, mert eddig egy embertől sem hallottam, hogy csodás volt a szülésem és minden dokitól-nővértől maximális segítséget kaptam :))) marlenka: Kitiltod? Én meg pont arra gondoltam, hogy legyen bent és verje meg a dokit, ha bunkó :D Nálunk a kábszeresekről mutattak filmet anno, hogy hova képesek belőni maguknak, ez is ugyanilyen elrettentő hatású volt. Odil: Ugyehogyugye :))

Mindent, mindenkit kizárni a tudatodból, és kettőtök (hármotok) intim pillanatává tenni a szülést, aminél közelebb soha nem kerülhettek egymáshoz...

Nyugi, csibém, jó dolog az, hidd el :)))) A terhesség eleje csodálatos és tele van izgalommal: hogyan mondjam el, mennyire fog örülni a párod, fiú vagy lány, mi lesz a neve? A reggeli hányások, „Terhesség hétről hétre”-féle könyvek bújása meg az epret-kívánok-de-azonnal pillanatoknak is megvan a varázsa :). A hangulatváltozásaimat éltem meg nehezen, ugyanis bőgtem minden hülye állatos/kisgyerekes mesén/reklámon/storyn. A második harmadban bababoltokba járkálsz minduntalan, cipeled magaddal leendő apukát, eszel két ember helyett is. Meg alszol is, ha rám hallgatsz… A végén már akkora a pocakod, hogy tv-zés közben simán rátehetsz egy tányért, és mazsolázhatsz (sorry, fiaim, ez bizony előfordult). Akkorának érzed magad, mint egy ház (talán mert az is vagy..?), és már nagyon várod, hogy kijöjjön őfelsége. Én a végén már úgy voltam, mindegy hogyan, csak legyen már kint. Dokival szerencsém volt/van, nagyon jó fej, barátságos, és nem féltem kérdezni tőle. Ha „rendesen” szülsz, akkor tényleg ott vagy fizikailag meg lelkileg is. Azt mondják, nagyon fáj, de amint a karjaidban tartod a babát, már nem érdekel a fájdalom. Én császárral szültem, epidurálisan (az a bazi nagy tű a gerincembe tényleg nem hiányzott… :( ). De nálam is, amint odahozták, semmi nem számított. Csak Ő. Amikor eljön az ideje, nem fogsz félni… Addig meg ne ijesztgessed magad feleslegesen… :)

Jaaaaaaaj, bocsánat…én ma nem beszélni magyar. Főleg nem írni… :S Végig keverem az egyes szám első személyt a második szám első személlyel… sorry… :(

Mina: Semmi gond, teljesen rendben van :) A tűről nem kellett volna írnod, addig nagyon jó volt olvasni és tetszett minden :D Szerintem olyan paráim vannak, mint a legtöbb nőnek :)) M.S.: Ühhü, már csak a hogyan?-t kell kitalálni :)

Csak pozitív gondolatok! Itt van ugyanis a gondolat teremtő ereje... tehát... :D

Nagyon fogok igyekezni, az tuti :))) Ezek szerint neked pozitív tapasztalataid vannak?

Lányok, igaza van Minának, mindennek eljön az ideje, amikor érzed, hogy megindul, eszedbe se jut félni, hanem alig várod a csodát, SEMMI nem tud akkora boldogságot adni, mint amikor magadhoz ölelheted a gyermekedet! Nem kell azt a sok hülyeségáradatot olvasni! cesztina68

Hozzáértők és tapasztaltak szerint (engem egyáltalán nem érint a téma és ne is igazán vagyok benne jártas) az a gond az ismeretterjesztéssel ebben a tárgyban, hogy nagyon-nagyon sok info jön-megy a terhesség idejéről, és magáról a szülésről (ez jó!), viszont ehhez képest elenyészően kevés szó esik a szülés utáni időről, felmerülő problémákról, feladatokról (szoptatás, depresszió, párkapcsolat szülés után, stb.) sok olyan dologról, amivel a legszorgalmasabb szakirodalom tanulmányozó sem feltétlenül találkozik. És akkor ott van még az a kb. 18 év, amikor "nevelitek" a gyereket:) Talán ez is hozzá tudna járulni, hogy ne görcsöljön a friss anyuka, és inkább babájára, magára, párjára tudjon figyelni, és inkább minél teljesebben át tudja magát adni az örömnek, kiegyensúlyozottabb legyen, így boldogabb babát nevelhessen, stb. De ez már lehet, nagyon utópisztikus :) Kívánom, hogy mindenkinek - aki szeretne - a legjobban alakuljon a babázás:)

csibi, nálam az egész alapból problémás, de ez hosszú :-) Majd ha egyszer kedvem lesz, lehet megírom.

Rinn: Okés :) Susua: Teljesen egyetértek, ezek nagyon fontos dolgok, de talán mindenki abból indul ki, hogy majd megoldjuk valahogy, más is felnevelte a gyerekét, nekem is sikerülni fog. Meggyőződésem, hogy nincs fontosabb a nő-férfi, szülő-gyerek kapcsolatnál, mégis sok a homály, nagy a bizonytalanság. Pölö rengeteg nő a saját testével, lelki-fizikai igényeivel sincs tisztában, ami nem gond, mert így is le lehet élni egy életet, nem is rosszul, de akkor mit ad tovább a gyerekének? Ezt a bizonytalanságot, tudattalanságot. Nem természetes, hogy az emberek szakembertől kérnek segítséget, mert azt mondják, sokba kerül, meg hozzájuk csak az fordul, aki beteg.

cesztina: Az egy dolog, hogy várom és elhiszem, hogy a gyerek megszületése miatt érzett boldogság mindent felülír, de nem mindegy, hogy milyen érzések maradnak benned a körülmények miatt.

Hátigen, más is felnevelte a gyerekét - mondják - úgy ahogy, a gyerek vagy lelki nyomorék lett, vagy kevésbé, mint ahogy más is megszülte a gyerekét, és vagy lett valami probléma, vagy nem. És én mondjuk szívesen hallanék a nagymamámtól vagy az anyámtól ezekről a dolgokról, ha arra kerülne a sor, de olyan iszonyú tabu ez még családon belül is (sok helyen) - amiből aztán tudatlanség következik, hogy könnyebbenk tűnik idegenekhez fordulni ismeretért.

Nos, ha horror-sztorik, akkor az én első szülésem az az volt, de ennek ellenére vállalkoztam egy másikra is...és mondhatom, hogy újra csinálnám ha lehetne...mert pikkpakk elfelejted amit akkor éreztél.......mert kárpótol mindenért a pihepuha bébi, meg úgy általában minden:)))a pasik csak sajnálhatják, hogy ebből kimaradtak

A szülés kemény dió, én is végigcsináltam. Én jobban kiborultam, mint asszonykám! ;) Nem a látvány miatt, hanem amiatt, hogy szinte teljesen tehetetlen voltam Iloncim fájdalmai közepette... de ami a szülés után következik... az leírhatatlan, az az igazi boldogság! Próbáld ki Csibe! ;):D

Sümi: Ez aranyos :) Én is apás szülést szeretnék majd :) Az lesz. Kuty: Szerintem nem bánják :) Jó, hogy nem szegte kedvedet az első élmény. Susua: Nálunk sem beszélnek nagyon ilyesmiről, talán ezért is érdekel engem annyira. Olvastam néhány cikket arról, hogy pölö maga a várandósság és a szülés alapjaiban határozza meg azt, hogy a gyerek mennyire lesz vidám, szorongó, félénk, stresszes stb, ergo egy tudatos anya elég sokat tehet azért, hogy kicsit magabiztosabb, kiegyensúlyozott babát hozzon a világra, illetve indítson el az életbe. Ezek annyira érdekes dolgok.

Susuának teljesen igaza van. Néha katasztrófális hogyan áramolnak, vagy inkább nem, a terhességgel, szüléssel kapcsolatos információk. Amúgy a képen nem egy újszülött van, az újszülött jóval kisebb. És nem tamponnyi a bejárat és nem is egy görögdinnye jön ki. :)

Nekem 99%, hogy nem lesz más választásom...

Pigi: Valószínűleg nekem sem. Sixxty: Eleve döcög a szexuális felvilágosítás és minden, ami ezzel összefügg, hiába élünk olyan világban, ahol orrba-szájba kapjuk a meztelenséget, szexualitást. Gondolom, Anne Geddes csak így tudta megoldani a képet :)) Nyilván :)

csibike, nekem a szülésről és a kórházban tartózkodásról szülés után igen, pozitív emlékeim vannak. nekem a terhességem volt nagyon nehéz, az meg nem intézményfüggő...