Ha már báli szezon és farsang, két egykori jelmezem jutott eszembe: Az egyik óvodai farsangra vagány cowgirlnek cowboy lánynak öltöztem, helyre kis kalappal a fejemen roptam a kötelező táncot P.-vel, aki már az oviban is meg akart hódítani, pölö állandóan tépte a copfomat és rendszeresen lelökött a libikókáról, hiába, az öntelt és nagypofájú pasik már ötévesen sem vonzottak. Emlékeim szerint az ovis jemezesdin többször le is lőttem P.-t az ezüstösen csillogó műpisztolyommal, de nem értett a golyókból szép szóból. A másik beöltözés általános iskolából rémlik: Hófehérke voltam. (Nem röhög.) Csak hat törpét sikerült összeszednünk, ezért hetedikként az egyik iskolai kukát vonszoltuk magunkkal a farsangi megmérettetésre. Oké, Hófehérke sem egy túlszofisztikált ötlet, de még mindig jobb, mintha spenót lettem volna tükörtojással - anno ez volt az egyik sláger.

Több maskara nem homálylik elő emlékezetem feneketlen sötétségéből. Kár.