Talán nem véletlenül akadt kezembe ma a legutóbbi sárgaborsó főzelékem receptje, itt az ideje, hogy most, a gazdasági válság kellős közepén észrevegyem végre a benne rejlő meggazdagodási lehetőséget. Ripsz-ropsz én leszek a sárgaborsófőzelékbiznisz Bill Gates-e, meglátjátok. Üstökösként robbanok be a dúsgazdagok csilivili világába, címlapokról mosolygok, interjúkat adok úton-útfélen, miközben a világ minden táján népszerűsítem az új találmányomat. Annyira híres leszek, hogy megírják az életrajzomat, külön fejezetet szentelve annak, miként vált hatalmas üzleti sikerré a konyhai szenvedéstörténetem. Életem hű krónikása részeletesen tárgyalja majd A Főzelékkel folytatott meddő harcomat is, amely kulcsszerepet játszott igen szerény kezdőtőkém rotschildos méretű vagyonná duzzasztásában: Csibike a meggazdagodás előtti cirka másfél évben kínkeserves küzdelmbe bonyolódott A Főzelékkel, mert hiába minden anyázás varázsszó és rántás-habarás, egészen pontosan habarás-rántás-rántás-habarás, sem a tök, sem a borsó, sem a krumpli nem akart főzelékesedni, pedig réges-régen egy messzi-messzi galaxisban birtokában volt a főzelékállagkreálás szent titka. Teltek-múltak a hetek, csibike már-már búnak eresztette szeplős kis tojásfejét, amikor teljesen véletlenül egy új főzeléksűrítő módszerre bukkant - azon nyomban krumplit főzött a sárgaborsó szemek közé. Érzékeny, valódi főzelékre ácsingózó lelkének apró rezdüléseit hűen továbbította botmixer, amely csodálatosan lágy és krémes pürét varázsolt a tűzhelyen rotyogó sárga trutyiból. A tollcsomó tapsikolt, ugrándozott, táncot lejtett örömében, azzal a boldog tudattal tért nyugovóra, hogy másnap pompásan belakmározik a mannából. Orczájáról akkor fagyott le a mosoly, amikor reggel kivette a hűtőből a főzelékes edényt és megdöbbenve konstatálta, majd' leszakad a csuklója, baromi nehéz a dög, egy kézzel alig bírja tartani. Miután belenézett a lábasba, lehunyta a szemét, szabad kezével szívéhez kapott és defibrillátorért fohászkodott: A meseszép főzelék megkeményedett, olyannyira, hogy önként levált az edény faláról és középtájt sűrűsödött össze. Csibike hiába kapirgálta, illetve kocogtatta-ütögette fakanállal a nagyonvilágoslibafos színű förmedvényt, csak némi morzsalék hullott le mutatóban a massza tetejéről, az ismeretlen anyag nem engedte magába a fakanalat... sem a merőkanalat... sem a kést, pedig a leendő Bill Gates izmait megfeszítve kelt birokra a szörnnyel. A tollasrettenet éktelen haragra gerjedt és kidobta... volna a főzeléket, csakhogy az nem eresztette az edényt. Életrajzíróm ezen a ponton megjegyezné, hogy durván négy napig ázott a cucc a lábasban, mire nagy kegyesen hajlandó volt megmoccanni. Kitérne arra is, hogy hosszú hetekkel később, egy szép nyári napon a tojásszökevény kezébe akadt a krumplis sárgaborsó főzelék receptje és hopp, feledve minden sérelmét, szikra gyúlt agytekervényei mélyén, rádöbbent, hogy a szarszínű és ehetetlen antifőzelék kincs - a jövő biotégláját állította elő. Tádámmm, sárgaborsófőzeléktégla. Ha egymás után többször kimondod, remekül megmozgatja a száj körüli izmocskákat. Bunker, híd, irodaház estébé kiváló alapanyaga, nem karcolódik, nem törik, nem mállik, nem olvad, még a kínai nagy fal hiányzó darabjait is tökéletesen pótolja - színének köszönhetően jobban látszik a világűrből.

Zseniális bizniszcsirke vagyok, na.