Rühellem a mobilt, ippeg csak megtűröm, mert hasznos, ezért általában, ha nincs vészhelyzet, olyan esemeseket kapok engem egész jól ismerő barátoktól, hogy "Csibi! Írtam neked mélt!". Teljesen fapados a mobilom, szolidszürke, gyári csengőhangos, nem lehet vele zenét hallgatni, netezni, lábat masszírozni, sőt, felfújható kispárnaként vagy vibrátorként sem funkcionál. Viszont egócirógató üdvözlésre számíthatok, mihelyt jó pint pötyögök be: "Gratula, baszki, eltaláltad a kódodat!" Nem, nem alapfelszerelés, én véstem a memóriába, mert vigyázok a lelki egyensúlyomra, na.