Korábban nem szerettem az efegyet, hidegen hagyott, mint fullalkeszt a bodzaszörp, el nem tudtam képzelni, mi a fene lehet olyan izgalmas abban, hogy x darab színes kocsi rója ugyanazokat a köröket, ráadásul Paliklacit és Héderbarnát ki nem állhatom. Egyedül a lágy-kemény relációban láttam némi fantáziát, persze, nem gumiügyben. Ő, aki férfim hatására azonban elfajzottam: Ma hajnalban képes voltam felkelni (értsd: csukott szemmel, el-elbóbiskolva hallgattam a tévéközvetítést) csak azért, hogy félálomban bevuduzhassam Kimit az első helyre. Nem jött össze, valami gebasz lehetett az erőben vagy a paplanból kikandikáló libatoll szúrt veszettül, mindenesetre kiderült, két óra szunya nem elég a boszorkányosdihoz, ehhh.