A költözés margójára:

Legbüdösebb: Az albiban felejtettem a mélyhűtőből levett darált húst. Két nap múlva gyomorforgató bűz és véres konyhakő fogadott. Csak azért nem hánytam el magam, mert nem tudtam, melyik dobozba pakoltam a tisztítószereket.
Legtöbb: Könyv. Nem tudtam, hogy ennyi van. Csak remélni merem, hogy a gyerekeim és az unokáim és a dédunokáim is imádni fogják a könyveket. Nem akarok arra gondolni, hogy ha meghalok, szemétben landolnak.
Legmeglepőbb: A satnyának tűnő konyhai ülőgarnitúrám nemes bútordarabbá változott az otthonunkban. Basszus, fene gondolta, hogy ennyit számít a környezet.
Legjószívűbb: Anno teljesen egyedül cseréltem zárat az albiban, bölcsészként, hehe, és amilyen jófejcsirke vagyok, búcsúzóul nem szereltem ki.
Legvéglegesebb: Új otthonom felé robogván felhívtam ő, aki férfimet, hogy 15 perc múlva nála vagyok, most még kilőhet rakétával, gondolja meg, utána már semmi reklamációt nem fogadok el. Nem tette. Ki érti ezt.
Leghajmeresztőbb: Amikor napokig nem találok semmit, mert nem címkéztem fel a dobozokat, zacskókat.
Legállandóbb: A gerincsérv az gerincsérv marad - örökre. Kár, hogy gyakran elfelejtem és csak csodálkozom, ha nem bírok lábra állni.
Legparázósabb: Az egész költözés alatt attól féltem, hogy a két pakolósrác a teherautó belsejében felbontja a zacskóimat és végigböngészi a szexineműimet. Meg lenyúlja a kispárnámat.
Legutálatosabb: Az a csúnyabarna ragasztószalag. Nem tudom, hány tekercset használtunk el, de agyérgörcsöt kapok a hangjától.
Legkényelmesebb: Bögréink, késeink, tányérjaink sötöbö száma vészesen megnőtt, ergo borítékolom, hogy még ritkábban fogunk mosogatni. És akkor a papírtányérokat még meg sem említettem.
Legdagadtabb: Hideg volt, mindent magamra vettem, amit találtam. Annyira sikerült beöltözni, hogy az egyik izomfickó rákérdezett: Kisfiút vagy kislányt várunk-é? Mondom, hogy kell az a feliratos trikó, b+.
Legerősebb: Ő, aki férfim. Jó érzés, hogy elbírja az állatnehéz könyvesdobozaimat. Meg engem is - anélkül, hogy belehalna.
Legfontosabb: Na, minek csináltunk helyet először? Na? Igen. Ágynak és asztalnak. Szex és kaja, naná.
Legpraktikusabb: Tuti, hogy következő életemben is ágyneműtartós ágyat veszek - polc hiányában kiváló tároló. Ja, az erkély sem maradt üres.
Legvidámabb: Pezsgővel és pizzával ünnepeltünk - aztán nemes egyszerűséggel kidőltünk.
Legszomorúbb: 2006 őszén saját napocskát kaptam lippAitól , hogy mosolyogjak, ha ránézek. Másfél éven keresztül ott vigyorgott a nappali ablakán, huncutul szikrázott a napsütésben. Fáj, hogy elszakadt.

P.S.: Franciaágy, csillár, monitor, irodai multigép blogbaráti áron eladó. Komolyan.