M bejegyzése kapcsán gondolkodtam el azon, mennyire megnehezíti az ember életét, ha bizonytalan. Most ne arra gondolj, hogy van 25 millád és álmaid házát keresgéled hetekig.
Talán ismered azt az érzést, amikor utálsz bemenni a melóhelyedre, gyűlölöd a mindennapi unalmas, lélektelen feladatokat, de nem mersz váltani, mert ugyan, melyik cég akarna épp téged.
Talán ismered azt az érzést, amikor a testvérednek valahogy minden sikerül, te meg csak olyan kis izé vagy.
Talán ismered azt az érzést, amikor jóanyád-jóapád a szemedbe vágja, hogy amíg az ő kenyerét eszed, azt csinálod, amit ő mond, önmegvalósítás elhalasztva.
Talán ismered azt az érzést, amikor hiába várod szülődtől, hogy kinyilatkoztassa: büszke vagyok rád.
Talán ismered azt az érzést, amikor hiába várod szülődtől, hogy kinyilatkoztassa: büszke vagyok rád.
Talán ismered azt az érzést, amikor a fejed búbjáig belezúgsz valakibe, tálcán kínálod pöttöm szíved, ő meg köp rá, akár többször is.
Talán ismered azt az érzést, amikor szeretkezés közben nem tudsz kielégülni és a másik lazán odaveti, benned van a hiba.
Talán ismered azt a érzést, amikor a tanárod azt vágja a fejedhez, hogy belőled a büdös életben nem lesz semmi.
Talán ismered azt az érzést, amikor nehéz feladatot kellene megoldanod, de annyira félsz tőle, hogy képes vagy napokra lebetegedni.
Talán ismered azt az érzést, amikor exed azt vigyorogja az arcodba, hogy kövéren úgysem kellesz senkinek.
Talán ismered azt az érzést, amikor valami új dolgot szeretnél kipróbálni, vágysz rá, beleadnád a lelkedet is, de mások szerint a te korodban már annak is örülnöd kell, hogy élsz.
Szerintem a bizonytalanság fakadhat ezekből, ezekből is. A bizonytalan ember nincs tisztában önmagával, kevésnek érzi magát, csökkent értékűnek, selejtesnek. Ha tudja, hogy a probléma gyökere benne rejlik és zavarja saját bizonytalansága, talán összeszedi a bátorságát és lélekturkászhoz fordul. Ha ennyire nem nehezíti meg az életét a bizonytalanság, érdekes a helyzet, mert ha pozitív megerősítést kap a környezetétől, ideig-óráig képes kiegyensúlyozottan viselkedni, viszont egy bántónak gondolt megjegyzéstől már romokban hever. A bizonytalan ember legtöbbször mást hibáztat és nem tart önvizsgálatot - egyáltalán nem ismeri a saját lelkét. Gyakran féltékenykedik, irigykedik, főleg arra, aki kiegyensúlyozott, magabiztos, harmóniában van önmagával és a világgal. Előfordul, hogy a bizonytalanság szerepjátszásra kényszeríti az embert - úgy tesz, mintha minden rendben lenne, közben azon stresszel, nehogy a külvilág észrevegye a csalást.
Ha végigpörgetem a saját életemet, rá tudok mutatni azokra a momentumokra, életszakaszokra, amikor bizonytalan voltam. Aztán amikor néhány éve padlóra kerültem, nagy lelki-fizkai nyomoromban rengeteget merengtem arról, vajh miért alakult így az életem és én (!) mit rontottam el, miért épp ott tartok, ahol, pedig rószaszín babaálmaimban nem így képzeltem az egészet. Nem volt könnyű szembesítenem magam azzal, hogy nézd, hülye picsa voltál ekkor és ekkor és ekkor, viszont eszméletlenül sokat segített. Szépen helyreraktam a dolgokat, már csak magamnak akarok megfelelni. Tudom, ki vagyok, hol a helyem a világban és merre szeretnék haladni az életben, ismerem a határaimat és a korlátaimat, ugyanakkor tisztában vagyok az előnyös adottságaimmal is. Én most így teljesen jó vagyok magamnak. Néha-néha megállok és önvizsgálatot tartok, mert az hasznos, ha épp félek, ha épp nem merek, ha épp nem tudok. Erő kell ahhoz, hogy szembenézzünk önmagunkkal - de megéri.
Ehhhh, megint hangosan filózgatok - viráglocsolás helyett.
