A hivatalos verzió szerint epres, málnás, rózsás, kék fréziás, lilomos keverék, medvecukros beütéssal, pézsmás-vaníliás felhanggal, szerintem meg szexi, izgalmas, észvesztő, intim, szenvedélyes-féktelen, mély, játékos, kacér. Szóval, az illat nem Showtime, nem Kylie Minogue, nem rózsaszín üvegcse és csomagolás, nemnemnem, még véletlenül sem, egyáltalán nem passzolnak hozzá, és mégis, első szippantásra beleszerelmesedtem, én, a konzervatív parfümöző, aki képes egy évig ugyanazt fújni magára, mert az bevált, mert az illik, mert az... lazán leemelhető a polcról. A parfüméria-otthon szakaszon nonstop a csuklómat szimatolgattam, aki látott, előbb tippelt volna orrvérzésre vagy takonyfolyásra, mint illatmámorozásra. Ő, aki férfim igen klasszul reagált rá, hehe. Ja, meg a sültkolbászszagú konyhában eltöltött harminc perc után is simán érezhető. Ez ám az illat, na.
Régi parfümök, megszokott zamatok, könnyed-bájos illatok! Isten véletek!
P.S.: Következő életemben parfümőr szeretnék lenni.
