D. kiröhögött, amikor bevallottam, én bezony olvasok a vécén. Nem éppen klasszikus ebédtéma, de mit csináljunk, ez dobódott fel, érdekes kis közösség a miénk, valahogy mindig akad kaja közben egy-egy guftuftalan sztori. Akár kicsi, akár nagy dolgot viszek véghez otthon, minimum egy újság ott dekkol a nagy fehér porcelán istennő mellett, esetleg behurcolom magammal az éppen aktuális könyvemet, miért ne, nincs ebben semmi abszurd, álszenteskedők, sicc innen, persze, böngészhetném a vécéspré feliratát is, vagy bambulhatnék a nagy büdös semmibe, egészen konkrétan. Van, aki keresztrejtvényt fejt, esemesezik, laptopon pötyög, tévét néz. Ott bent. Én olvasok - vagy körmöt festek. Mert szeretem kihasználni a rötyin töltött időt. Mea culpa, ésatöbbi, ésatöbbi.
P.S.: A céges szeánsz egész visszafogott. Nyilván.