Nekem most nincsen olyan. De ha lenne, nem szeretném ha olvasná, óhatatlanul másként fogalmaznék.

NEM! Csak tudja hogy van..mondjuk megeszi a fene.. :D Most biztos, hogy nem mutatom meg még neki..talán egy idő után..talán.. Exek viszont annál inkább olvasnak. Kereken 3.. %mrgreen%

Nem... Ha tudna róla, se tudná.

megtalálta :) keresett vmit és pechemre(?) kidobta a gugli a blogomat :) de nem csinált belőle ügyet, vigyorgott egyet, aztán ment tovább az élet.

nincs, úgyhogy nem. De barátaim igen.

NEEEM!! (bár nincs is olyan...nékem, h párom, kedves, férfim. De ha lenne SEM olvashatná..%lol% ) Barátoknak meg írok mailt..az is tartalmas szokott lenni %mrgreen%

tud róla, de nem szokta olvasni. vagyis, mikor még új volt neki a dolog, akkor elolvasta azt a pár hónapot, mikor összejöttünk, és nagyjából ennyi. meg néha, ha valami vicceset mond/csinál, akkor közli, hogy ezt nem blogolhatom be :D az ex is olvasta, meg még néha vissza is néz, de ő sose vallotta be (én meg nem vagyok teljesen hülye és felismerem :D) sőt, édesjóanyám is valahogy megtalálta, remélem, hogy ő már nem olvassa.

olvassa...meg az exem is...de a kedvesem előtt nincs titkom, az exem meg nem érdekel %lol%

rákeresett a nicknevemre, megtalálta és elolvasta. aztán idézett belőle és ennyi. %mrgreen%

Igen. Olvassa, kommentel, látogatja pár kedvencemet is.:)

Napi programja, volt, amiről elfelejtettem szólni, aztán elolvasta blogban :D:D

Nem, de amióta kint voltam Kanadában tudja, h írok. Akkor ott kint együtt elolvastuk egy részét. És azt is tudja, h azóta már csak úgy irogatok.

Nekem sosincs állandó partnerem. De akinek állítólag szimpatikus vagyok, az nem olvassa ... :)

Nem. Tudja, hogy van. Nem is igazán érti. De sose mondta, hogy belekukkantana. Hogy ha kérné megadnám-e neki? Jó kérdés. De magától nem keresné. Gyűlöli az egymás után kutakodás minden formáját.

nincs olyanom, de én pölö már szerelmesleveleztem is blogon, és szerettem azt is. nem befolyásolnak az olvasóim, ha valakit megbántok a gondolataimmal, vagy nem olvassa tovább, vagy kiakad. de azt hiszem ez nem kötelező, mármint olvasni. (volt rá precedens, nem is olyan rég, hogy durvát írtam be, és egyértelmű volt kinek, és tuti olvasta az illető. lesz*rom, meg ő is) ilyenek vannak

Ő mondta anno hogy írjak, mert Ő is ír, és akkor ha nem érünk rá beszélni, itt is lehet :D

Régebben olvasta, most már nem nagyon (nemtom miért, vagy csak sejtem)

Mi blogon keresztül jöttünk össze, szóval... :D Szóval ja, olvassa :D

igen olvassa:)

Figyi, sorolom: - exem - szívem csücske - kettőjük közös lakótársa - legjobb barátnőm - az ő anyukája (bár remélem, már nem) ... Ez már így elég ciki. És vannak még sokan. Pedig hogy elterveztem ,hogy ez szikret blog lesz, és senki nem fog tudni róla, akit személyesen ismerek... Ezt buktam:D

nem a párom, mert olyan nincs, hanem a khm, szeretőm. de már akkor elkezdte olvasni, mikor még nem is volt az. azóta jobban szeretném, ha nem olvasná. mert akármit írok vele kapcsolatban (persze burkoltan), mindig felemlegeti.

Igen, néha belekukucskál :D

Nem.Nem tud róla.Ő hülyeségnek tartja az ilyet.Amúgy is most tök egyedül vagyok itt kinn..ha tudna róla se olvasná ahhoz túl lusta.:)

nincs olyanom nekem se, de anno az akkori noszogatására kezdtem, és máig olvassa, kommenteli. meg egy-két személyes ismerős. nem szeretem, felemészt az öncenzúra >8)

igen, az egyik első "komoly" lépésem felé az volt, hogy megadtam a címét :) azóta is rendszeresen olvas, de csak engem :) kommentelni meg csak élőszóban :)

Húha... Én még a kapcsolatunk elején említettem neki, hogy írok, aztán viccelődött vele, hogy majd jól megkeresi, és idézget belőle, de szerencsére olyan a memóriája, mint nekem-elfelejtette. És nem is szeretném, ha olvasná. Vannak olyan dolgok, amit nekem ki kell írni magamból, aztán később már lehet, hogy másképp gondolom, de akkor sokat segít a leírása. És nem... Semmiképpen nem szeretném, ha olvasná. Mág a barátok se nagyon. 1-2 olvassa. Ez az én kis titkom. :)

Igeeen. MÁR igen. Egyelőre jobb így, és nem bántam meg, hogy megmutattam neki. Remélem nem lesz már olyan, hogy titkolnom kelljen előle :-)

Köszönöm a válaszokat, este kimazsolázom őket :)

Amíg volt, olvasta. Most a weblapomba néz be, ha van újdonság. :)

Igen, bár mostanság nem sokat írok:) a kedvenc bloggereimet is, sőt a gyerekeim is olvasnak és titeket is:)

Nem, nincs, nem:)

Nagyritkán ránéz :)

Nekem ugyan nem :P Úgyis megbeszélek vele mindent ami foglalkoztat, és jobban szerettem volna ha csak olyanok olvasnak, akik élőben nem ismernek (nem jött be :P) :o)

Háát, elvileg. De gyakorlatilag csak néha udvariassági érdeklődést mutat. De látja, ha itt ülök és írok. Most is megmondtam miről van szó éppen, s mit kezdtem írni. Erre ezt mondta, hogy „neeemisigaz” :)

Párom nem olvassa elvből,de nem érti,hogy miért írok,de szokott megjegyzéseket tenni rá:)A lányom se olvassa de ő se érti mire jó ez:)

Mi most már ritkábban írunk, de kölcsönösen olvassuk egymást...:-)

Beleolvasott már az én mostanim is, közölte, h tetszik amit látott és h ő is filózott anno blogíráson csak aztán nem jött össze.:)

Részemről azt hittem, hogy nem, pedig de. Ajvé.

igen

Engem is olvas a párom, de csak ő tudja a közvetlen környezetemben, hogy blogot írok. Kommentelni is szokott. (amíg a tévét nézem) :)

Tőle kaptam szülinapra, így igen :D De szereti :)

Férfim, olyan nekem nincsen XD. Nálatok? Ő, aki férfid hűséges olvasód esetleg? :)

shimán :)

Óó, csak nem te vagy ő? XD

Mivel nincs nem olvassa, de nem is szeretném ha olvasná

Sixxty: Miért? cascabel: Nem, ő, aki férfim és Dude két különböző emberke. Ő, aki férfim olvas, rendszeresen, de ebből még soha nem volt problémánk :) DuDe: Tudom :)) Mina: Tényleg? :))) Nem is írtad, úgy rémlik.

Thia: Cseles a párod :)) tappancs: Van belőle gond? nordmann: Mintha egyszer már érintettük volna együtt ezt a témát - akkor is meglepődtem :) Cuki: Miért nem?

Csapos: A ritkánírás oka teljesen érthető :)) zölderdő: Elvből? :o Mit nem értenek? M: Ez aranyos :))) Guinevere: Ehhh, olyan nincs, az fix :) Nekem is az az alapelvem, hogy mindent megosztok ő, aki férfimmel - nincs olyan, amit a blogból tudna meg.

Zoli: Nem érdekli? OSUDF: Értem :D cesz: Ezen azért tessék változtatni :) A gyerekeid pölö engem is olvasnak? Nem is tudtam :o kelgyo: Nem zavarja?

Doris: Örülök, hogy így alakult és kívánom, hogy így is maradjon :) Enkeli: És olyan dolgokról is írsz, amit vele nem beszélsz meg? Aliana: Sokszor tényleg a bizalom jele, ha az ember megmondja a párjának, blogot ír, főleg, ha személyesebbet. Soha nem titkoltam az enyémet, úgy gondoltam és gondolom, nincs benne olyan, amit ne lehetne felvállani bárki előtt. sway: Noszogatott? :o

Chilly: Sokan tartják hülyeségnek a blogot - úgy kell nekik :) Nem leszel sokáig egyedül, hidd el. Babka: Na, a kis kukucskáló :D chris: Mármint negatívan, számonkérően? Marla: Naiv dolog ezt remélni :))) Egyébként miért gond, ha olyan olvas, aki élőben is ismer?

Az előbbi is én voltam, csak fáradtan :D Pulcsi: És nem zavar? eipi-1: Hehe, tudom :D És gratula itt is :)) Carmen: Publikus a miért? Elf: Milyen jó ötletei vannak :D

kif: Teljesen osztom ezt a hozzáállást :) Pigi: Pedig ez is egy rész belőled... Ehhh, a kutakodás ignorálásában egyetértek. Tom: Akkor az olvassa, akinek nem vagy szimpatikus? :)) shimmer: Ezek szerint jó volt megmutatni neki... :)

Csi: És még mondja valaki, hogy nem hasznos a blog :D pudingocska: Ühhü, láttam, hogy teljesen otthonosan mozog a blogodon :)) glyc: Honnan tudta a nickedet? :o Aranyhal: Számból vetted ki a szót :D

ac: Anyum olvassa, éppen ezért volt olyan, hogy valamitől meg akartam kímélni, itt említettem, neki viszont nem mondtam, mert nem akartam, hogy aggódjon, erre közölte, hogy olvasta a blogomban, hogy valami nem stimmel... :D Anyukád miért ne olvassa? sesame: Miért nem olvashatná? :)) Jó, hogy már nem szünetelsz. kislatol: Van, aki zavar, van, akit nem. Téged? mm: És azóta olvassa? :)

Á.: Jó, így egyszerű :) Lehet, nem díjazná. pp: Miért nem mutatod meg neki? Alessia: Miért?

Nem, szerencsére. Bár nagyon kíváncsi.

óvassa bizony

csibi, mert ez már nagyon-nagyon régi nickem... %mrgreen%

Csibi, nem tudom... Mert talán akkor megkérdezné, hogy ezt miért írtad meg azt miért.... Meg mitől van rosszkedved meg mitől jó (mikor akár óránként változik, és nem óhajtom mindig valakinek megindokolni...) Szóval valahogy így. Tudom... erre lehet, az a válasz, hogy még sosem volt igazán jó és bizalmas kapcsolatom. Valószínű....

vannak dolgok, amikről neki nem tudok beszélni, viszont leírni sokkal könyebb. na ilyenkor, ha elolvassa, jön az, hogy neki ezt miért nem tudom elmondani, ha kérdezi, stb.. és igen, inkább negatívan emleget fel minden ott található infót.... (dehát ez sokkal bonyolultabb, hogy miért is van ez így). :)

Igen, én olyanról is írok, amit Vele nem beszélek meg. Mert nem tudok... Mert nem vagyok arra képes, hogy odaálljak, és jól megmondjam neki, hogy ez és ez engem mennyire bánt. Mert ilyen hülye vagyok. És ezért jó a blog. Ami elviseli a hülyeségeimet. :D

Igen, egy rész. De ő ismer szőröstül bőröstül és ennél a résznál jóval mélyebben. Bár valószínű azért meglepné, hogy milyen is ez. Már csak azért is, mert tényleg még csak azt se tudja milyen egy blog... %mrgreen%

Mmm... Én nem szeretem, ha azok olvassák, akiket ismerek. Mert volt már belőle szar. Bizonyos posztokban mögöttes tartalmat vélnek felfedezni, és kapom érte az ívet. Meg aztán elég sok az olyan nyűg, amihez a kis galerimnek nincs köze:)

Marla: Értem. A fekete-fehér betűk átka, hogy mindenki azt lát bele, amit szeretne, és általában negatívat-támadót, ismerős :) Pigi: Ha egyszer belenéz, majd mondd meg, hogy reagált, kíváncsi vagyok :)) Enkeli: Saját tapasztalataim alapján azt tudom mondani, hogy igen, nehéz odaállni és elmondani, mi bánt, de muszáj, mert az nagyon rossz, amikor ezeket nem lehet megbeszélni és csak gyűlik-gyűlik vagy a blogba írja le az ember. Ezek a beszélgetések csak jót tesznek a kapcsolatnak, ha az egy erős és mély kapcsolat. Legalábbis én ezt tapasztaltam. Nem mondom, hogy könnyű megemészteni, ha a másik olyasmit mond el őszintén, ami rosszul esik az embernek, de azért vannak a problémák, hogy megoldjuk őket. chris: Ugyanazt kérdezem, mint Enkelinél: Miért nem lehet elmondani azt a másiknak, amit a blognak? Azért kérdezem, mert megtapasztaltam azt, hogy milyen az, amikor bármit el lehet mondani a másiknak és ez nagyon jó érzés.

Alessia: Érdekes, amit írsz... Válasz talán lehet az, amit mondasz, ami engem illet, nem tudom, mert nincs személyes tapasztalatom, a blogom még soha nem jelentett problémát senkinek, igaz, nem is annyira személyes jellegű - 2/3 csibikét megtartok magamnak és a való világnak, ha valaki tényleg kíváncsi rám, ismerjen meg. glyc: Már megijdtem, hogy nyomozgatás volt a dologban :)) csavarhúzó: Üdv itt :) És nem zavar vagy nincs belőle probléma? ines: Szóval, tud róla, de nem mondod meg neki, hol találja? :)

Csibike tudom,hogy az lenne a helyes... De ezek annyira kicsi dolgok, hogy úgy gondolom, nem éri meg miatta a veszekedés. Meg... Velem az a baj, hogy mindennek a rossz oldalát nézem. És ha ő nem is úgy gondolja, akkor én attól még mindenféle rosszat feltételezek. A komolyabb problémákat elmondom. Ill. próbálom. A kicsikkel meg az a helyzet, amit Te is írtál... Gyűlik. Egyszer meg kifakad... De ha leírom, az segít. Néha nagyon sokat. Köszönöm a tanácsot! :)

Igen, olvasnak, és bezony szeretnek is! :)

Oké! Úgy fog kezdődni a mondata, hogy Béééb,...

hű, hát nálam mások az indokok. az én "párom" is olyan valaki egyébként, akinek bármit el lehet mondani, igényli is, hogy beszéljek mindenről, ha rossz valami, ha jó, stb... ámde: bizony nem egyszer félreért dolgokat (igazából baromi sokszor) és ezért nekem néha már egyszerűen nincs se kedvem, se energiám ahhoz, hogy elmeséljek neki valamit, amiről feltételezem, hogy úgyis félreértés lenne belőle. ilyenkor meg megmakacsolom magam és azért se beszélek, hiába kéri tízszer is! inkább leírom, ha úgy adódik. mondjuk, ekkor is bajban vagyok, mert elolvassa és ismét ott vagyunk, ahonnan elindultunk, félreérti. (mert ő ilyen belemagyarázós típus). most így leírva tudatosult bennem az, hogy semmivel sem vagyok előrébb, ha nem beszélek, hanem inkább írok helyette, mert a helyzet a végén úgyis ugyanaz lesz. akkor meg inkább mondanom kellene neki, nem? affenébe! most elkezdtem gondolkodni ezen.... ajjaj! :)

Sajnos elkövettem azt a hibát az elején, hogy megadtam a "nemsokáravolt" feleségemnek a hozzáférést... Soha nem tenném meg mégegyszer... Viszont "Őm"-et itt találtam meg a blog világában, vagyis "Őm" talált meg engem... De azt tudom, ha komolyra fordul a dolog kettőnk közt (amit szívből remélek), akkor valószínű, hogy befejezem a blog írást... :)

Nagyon megtisztelőnek érzem, hogy ezeket a bensőséges dolgokat leírjátok. Köszönöm szépen. Enable: Visszaélt vele? :o Drukkolok, hogy úgy alakuljon, ahogy szeretnéd :)) Miért tennéd? chris: Én csak arról tudok nyilatkozni, amit megtapasztaltam: Nálam az mindig rosszul sült el, ha nem beszéltem meg a problémákat. Ő, aki férfimmel több sértődés volt az elején abból, hogy nem mertünk őszintén beszélni egymással, mert ehhez egyikünk sem szokott hozzá... és nagy bátorság és bizalom kellett ahhoz, hogy meztelenre vetkőztessük a lelkünket egymás előtt - de nagyon megérte. Rászoktattuk egymást, hogy nyíltan beszéljünk mindenről, mert csak ez nem vezet félreértéshez. Tudom, hogy minden ember és minden kapcsolat más, és minden párnak meg kell járnia a maga útját, csak úgy szeretném, ha mindenki boldog lenne... Pigi: :D cesz: Aranyosak vagytok :) Enkeli: Csak a saját tapasztalataimat tudom megosztani és örülök, ha van benne valami használható. Érdekes, hogy azt írod, kicsi dolgok és mégis veszekedés lenne a vége... Mindenféleképpen az a jó, ami neked az :)

noszogatott jaja. mert neki már volt jóideje, és volt nálunk is konflikt. hogy hátha akkor megértek pár dolgot, hogy ő mért úgy vagy miért az írja le, amit és ahogy. hozzá tartozik, hogy az elején az övé amolyan félfiktív dolog volt, sztorik teljesen átszínezve, meg valósak, és abszolút kitalációk is, és ez eléggé kikezdte a türelmem. aztán idővel átalakult teljes "énblogba", vagy hogy hívják az ilyet. szóval leginkább ezért akarta. viszont tényleg zavaró, ha írok vmit vkiről, és azt olyas valaki veszi magára, akinek a legminimálisabb köze sincs a dologhoz. egyszer volt eddig olyan, h normális hangemben rákérdeztek vmire, a többi horror. jobb esetben számonkér a delikvens (ezt is utálom), de a legrosszabb, amikor nem szól róla és fortyog vagy épp azt hiszi, ő van életem középpontjába állítva, holott kurvára nem. mindkettőre volt példa. azért is kellemetlen, mert nekem a blog sokszor amolyan lélekszarás (képletesen >8) ), aztán kapom az ívet, hogy milyen negatív, meg húdedepi, és megintcsak ott vagyok, hogy vagy magyarázkodnom kell, vagy elhajtom a fenébe. rühellek magyarázkodni, a blog miatt meg pláne. így e >8)

(olyasvalaki egybe ofkorz)

Nem élt vele vissza, csak állandóan mondogatta, hogy ne írjak róluk... De ha egyszer az is az életem része, hogy lehet nemírni róla... A blog írást meg talán a kedvesem miatt szeretném abbahagyni,mert nemhiszem, hogy lenne mit írnunk, ha talán egyszer együtt leszünk majd... :) Asszem el leszünk foglalva egymással... :)

Igen, tudja, hogy írok. És van, hogy fel is hozza a témát. De azért ennyire még nem merem felvállalni magam előtte. Talán majd mostanában. Így, hogy 'szakítottunk'.

ines: Ezek szerint még nem olvas, ha jól értelek :) Enable: Naja, a blog nem arról szól, hogy a másik szabja meg, mi kerüljön bele... A boldogság nem lehet téma? Naneeee :) sway: Mármint rólatok írt fiktív dolgokat? :o A 2. bekezdést teljesen megértem. Ilyenkor mindig arra gondolok, sok a paranoiás, bizonytalan ember, aki mégis annyira fontosnak hiszi magát, hogy tutibiztos abban, az adott post csakis róla szólhat és emiatt besértődik. Ezen csak röhögni tudok, valahol szánalmas. Mennyivel egyszerűbb lenne normálisan rákérdezni a dolgokra, főleg, ha a két fél nem vadidegen egymásnak. Persze, ez a legritkább.

hát.. nem. illetve összevissza. mármint csináltam valamit, mondtam valamit, azt meg valami teljesen más sztoriba ágyazva/más szájába téve tette közzé. meg sose volt tiszta, hogy mi történt meg és mi kitaláció, aztán elég hülye helyzetek lettek belőle. másik meg, naigen. mondjuk én leginkább azon akadtam fenn, amikor valaki olyan bejegyzést vett magára, amiből arra következtett, h kvázi elepedek érte -gondolom felesleges megjegyeznem, hogy távolról sem volt semmi köze hozzá- és felsőbbrendű önelégültséggel lubickolt ebben a félremagyarázott helyzetben. hogy _ő_. pofám leszakad. szóval ja, ezért nem szeretem, ha ismerősök olvasnak >8)

nem olvasa, és nem is tud róla. nem látom elérkezettnek az időt, h előrukkoljak vele. sztem nincs is rá szükség. ez az én titkom. vmi kis titok nekem is kell.

Mar regota szeretnem, ha lenne nekem is, de valahogy nem erzek magamban erot / energiat es foleg kello TUDAST a tisztesseges kivitelezesehez. De amint lesz, en leszek a legbuszkebb, ha idekommentelhetem az url-t is! :) A zuram nem olvasna, pedig elmondanam neki, h. van ilyenem! Bar nem tudom, lehet, h. kivancsi lenne...! :)