Tegnap este legkedvesebb barátosnémmal bazinagy fagyikelyhek mellett vitattuk meg az élet fontos kérdéseit - pasi, meló, pasi, játszótársak, pasi, gyerek, pasi, barkács, pasi, szülő, pasi, pasi, pasi. Tejszínhabos filozófálgatásunk közepette meglehetősen határozottan kinyilvánítottuk: Sok női egyed azzal ássa alá a kapcsolatot, hogy baszogatja a pasiját.

(Szólóban támadt néhány extragondolatom:
Nem mondanám, hogy a baszogatás előre megfontolt szándékú, direktes, bár előfordul, mindenesetre módszeres és ami igazán sajnálatos, hatékony.
A nő sejtszinten érzelmesre, bújósra, beszélgetősre, lelkizősre kreált, ez van. A férfi genetikailag nincs felkészülve a többszörösen összetett női lélek megértésére, már az alapszintű kódoláshoz is maga a nő szükségeltetik, aki rávezeti a hímet lelke pillangószárny finomságú rezdüléseinek megfelelő értelmezésére. Mondok egy példát: A tévesen teremtés koronájaként definiált pasas morgó-morranó kedvese láttán gyermeki naivitással igaznak véli a puhatolózó "Mi bajod van?" kérdésre odavágott jéghideg, pengeéles "Semmi!"-t. Vállat von - kérdezett, a villámló szemű sárkánykezdemény válaszolt, probléma nincs, ha mégis lenne, szívszerelme biztos elárulná, hiszen ő rákérdezett. Ugyehogyugye.
A pasik nem sejtik, hogy a "semmi" igen tág fogalom, sok minden fér bele a nem-bújtál-oda-hozzám-már-nem-szeretsz-től kezdve a haverjaid-fontosabbak-nálam-on át egészen a híztam-három-dekát-ezért-tuti-elhagysz-ig. Ha a nő a szokásos spinérepertoárból bányássza elő kommunikációs eszközeit (pölö érzelmi zsarolás, duzzogás-morcogás, hiszti, szexmegvonás, csendjáték), lehetetlen egymás megértése. Az egyik nem mondja el, a másiknak nincs mit megértenie, ez ilyen egyszerű. A nő saját értelmezése szerint elvisel-nyel, átmegy mártírba - és baszogatja a hímet. Főleg akkor, amikor az szemmel láthatóan jól akarná magát érezni nélküle, amikor az szemmel láthatóan egyedül lelné örömét valamiben, amikor az szemmel láthatóan pihenni próbálna - ha épp hasonszőrűekkel falmászna, focizna, sörözne, ha épp szerepjátékozna a gépén vagy a kocsiját bütykölné, ha épp aludna. Az XX kódjelű homo sapiens nonstop zsörtölődik, hárpiáskodik, beleköt - közben kínlódik, vergődik, mert szívesen elmondaná, mi rágja, csak hát az a fránya büszkeséglakat feszül a száján. Abból indul ki, hogy ha te így, akkor én meg úgy, s bár az alapkonfliktust ő generálta a "Semmi!"-vel, belekezd a ki-az-erősebb játszmába. Ilyen szituban a pasik kétféleképpen reagálnak: Az ágyról ágyra járó, kapcsolatgyenge, megállapodásképtelen hím egy idő után elhajtja a csajt a vérvörös picsbe, mondván, a megátalkodott spinkó ne az ő vérét szívja, vagy ha már szív, vákuumozzon deréktájra és másik nedvére, azt jobban csípi. A toleránsabb, kapcsolatkész pasas a nő megértésén fáradozik, a rózsaszaszín fidres-fodros felhők miatt egy ideig mosolyogva tűri a levegőtlenséget, fojtást, szorítást, bár lelke mélyén nem érti, miért kellene lemondania hobbijáról, barátairól, miért kellene éjjel-nappal szeretett nőjét ajnároznia, kényeztetnie, babusgatnia, hiszen a jó kapcsolat korrekten szellős, de legalábbis légkondis, van idő-energia egymásra és másokra, ráadásul ne felejtsük el, a pasi nem gyógyszer a nő kishitűségére, önbizalomhiányára, unalmára - járjon agyturkászhoz, ha képtelen önállóan létezni és lélegezni. Előfordul, hogy a hölgyemény bátorságot plántál a szívébe és kibukik belőle a gyónás: A gép előtt ücsörgést, az alvást, a haverozást annak egyértelmű jeleként értelmezte, hogy ő már nem érdekes-izgalmas és nem kívánatos-szexi vadmacska, hanem unalmas és töttyedt műanyagkacsa. Szerencsés esetben ilyenkor a "De kis buta vagy, drágám!" c. nép eposz keretében sor kerül a rögeszmésített hipotézis szétzúzására, a gennyes sebek kitisztítására és a mozgástér, mint olyan szükségességének definiálására. Mert elmondta, mert meg tudták beszélni. Persze, döglött kapcsolat esetén jobb, ha mindenki cipőt-papucsot húz, tarisznyába cuccolja a Princessnél vett háromnapos májas bourekast és elindul a maga rögös útján - teljesen felesleges kölcsönös baszogatások kevésbé kellemetes emlékévé redukálni egy anno jól indult közös próbálkozást.)

A fagyi bölccsé tesz, bezony. A banános-csokis és a sárgadinnyés mindenféleképpen. A vörösbortól meg szófosásom van, bocs. Büntetésből három napig nem írok, kisdobos becsszó.

P.S.: Megjegyzem, levegőre a nőnek ugyanúgy szüksége van, rengeteg múlik a pasin is, de minimum a fele, pöcsfejekkel viszont nem sok mindent lehet kezdeni. Ufff.