Extrém módon elbaltázott az a hétfő, amikor a reggeli félkómából arra rebbenek fel, hogy nincs rajtam bugyi a láthatatlan takarítóbrigád a pénteki hűtősuvickolás közepette a mosogatóra toszta ki szemünk fényét, a kókadt délutánokat megédesítő jégkrémet, vaníliás és csokis és családi - és ott is hagyta. Igen, megolvadt-megrohadt a többgombócnyi nyalat. Perpill azon merengek, vajh mi a retkes rákért nem lehetett visszapakolni a mélyhűtőbe? Kiveszem, kitakarítom, visszateszem. Kiba egyszerű és logikus, nem? Költői, ne válaszolj, inkább adj egy kardot. Nem, nem nekem - a takarítócsókának lesz, ajándék, beledőlni, önként és dalolva, bár nem ígérem, hogy nem segítek rá.