Első lecsóm idén, igen csúnyán betoltam az arcomba. Ha lecsó, képtelen vagyok ellenállni, ez nálam valami beteges izé lehet. Megjegyzem, a lecsópöttyök holtidétlenül néznek ki a hófehér nadrágomon, a főzés közben hasbőrömön landoló forró paprikafecni sem túl vicces, pláne, ha utána a hófehér nadrágomra csúszik. A lecsó egyébként kur veszettül finom lett, rizzsel, kolbásszal, erőspaprikával. Mondjuk, ez utóbbi és a parányi csilipor miatt egy ideig nem smároltunk egymással, ő, aki férfim, meg én. Megmástsenemcsináltunk - csak kapkodtuk a levegőt, vöröslő fejjel.
P.S.: A vaku a bűnös, élőben sokkal szebb színe van a cuccnak.
