Ma fúrni fogunk, ő, aki férfim meg én, kivételesen mi fogunk fúrni és mi leszünk a vérgenya "Bazmeg, mi a faszért kell fúrni hajnalban???" szomszédok, ő, aki férfim meg én, a fúrógép-fal-könyvespolc mágikus triászának szenteljük magunkat, a könyveim már depressziósak dobozba zárva, ágyneműtartóba szuszakolva, ide-oda elsüllyesztve, kikívánkoznak, na. Ma fúrni fogunk, ő, aki férfim meg én, szombaton délig lehet, kilenctől-tíztől, bár néhány pöcsfej szerint a hajnal fél hat már kilenc-tíznek számít, mi azért inkább elegánsan-ráérősen reggeli után - reggeli szex, reggeli, reggeli szex után. (Most látom, tökidétlen szó a reggeli.) A fúrónk nem kispályás példány, ezért úgy fúrunk, hogy ő, aki férfim fúr, megfeszülő izmokkal, verítékező homlokkal, én meg fülemre szorított kezekkel drukkolok neki a lakás legeldugottabb sarkában, ahol talán kevésbé érzem a korpuszomba vágó fájdalmas frekvenciákat, szóval, ha kilazult a fogtömésed, papagájod heveny tollhullatásba kezdett, a rántott húsról meg lemállik a panír - mi voltunk, ő, aki férfim, meg én, fúrtunk, szombaton, délelőtt. Remélem, a virágaimon pöffeszkedő tetvek sem bírják a kiképzést és fehér zászlót lengetve önként lemondanak.

P.S.: Ő, aki férfim egyébként istenien fúr. Nálunk nincs ferde akasztó, lejtő tükör, csálé lámpa - áhítattal nézek fel rá, erre eddig egy pasim se volt képes.