A himnuszokat hallgatva ma ippeg azon merengtem, hogy milyen jó teste van a Casillas gyereknek a miénk fájdalmas gyászinduló, nincs benne tűz, erő, szabadság, büszkeség, lendület, persze, ha meghallod, lúdbőrözöl, mert olyan, megmoccant valamit a magyar lélek mélyén, bátorításnak-indulónak viszont harmatgyenge, köbö annyira leszek tőle lelkes, mint Chuck Norris a matyóhímzéstől, siratóének, rezignált és vontatott és én ezt sajnálom és nem érzem a magaménak.
P.S.: A török-orosz döntőn igen durván röhögnék.