A Kung Fu Panda kimondottan alkalmas arra, hogy a pasik leküzdendő sárkány hiányában (anyós nem számít) híven demonstrálják minden akadályt legyőző szerelmüket. Lássuk be, nincs az a húszas-harmincas hím, aki önként és dalolva beülne egy ilyen cuki filmre, ha választania kell, előbb rejszol smirglivel vagy kér fullgyantát faroktájékon, forró gyantával, naná. (Ne sziszegj, mi kibírjuk, többször is. Nem a smirglit, a gyantát.) Az imádott csajért azonban mindent, még másfél órás, egyébként egyszer nézhető cuki pandás filmet is. Nem számoltam össze, hány hősszerelmes áldozta fel magát ma este, az fix, hogy a közönség átlagéletkora erőst 30-35 felé hajlott.

P.S.: Kung fu csirke nem szerepelt a filmben, pedig sokat dobott volna rajta. Bár amilyen mákom van, tuti, hogy a levesben volt.

(Nem szeretem, amikor a t. szülők három-négy éves gyerkőcöket visznek ilyen "mesefilmekre". Túl hangos, túl gyors, túl színes, túl felnőttes - ergo nem nekik való.)