Ő, aki férfim mozikuponnal állított haza, a t. eladó a nadrágos boltban nyomta a kezébe, talán ő, aki férfim vonzerejének köszönhetően, bár sanszosabb, hogy a leperkált összeg hagyott benne mély nyomokat, mindenesetre örülés van, jövő héten ingyen berongyolhatunk a kijelölt moziba, kényünkre-kedvünkre választhatunk időpontot és filmet, legalábbis a kupon egyik oldalán virító betűk szerint, a másik oldal azért erőst beárnyékolja a napsütést, mert ugye az csak ritkán fordul elő, hogy ha valaki a jobb kezével megsimogat, a ballal ne somjon le később egy baszottnagyot, szóval, ha van üres hely a kiválasztott előadáson, tényleg beülhetünk, ha nincs, megszívtuk. (Az első hat sor és a nyolctizenötös kezdés vasárnap reggel és a két külön szék a szívás kategóriába tartozik, nyilván.) A "Ha harc, hát legyen harc!" össznépi bölcsesség jegyében gyorsan foglaltam két jegyet a neten a Múmia harmadik részére, biztosítandó az üres helyeket, dörzsölhetném is a mancsomat, hogy istenkirálynőcsirke vagyok, az önimádást és életnagyságú szobrom alapkőletételét azonban erőteljesen gátolja az a szabály, miszerint a lefoglalt jegyeket 20 perccel a filmkezdés előtt át kell venni, különben ugrik a szeánsz és eladják másnak, ergo valahogy túl kellene élni azt a néhány perces üresjáratot, bevallom, a tutibiztos megoldás még várat magára, bár olyasmi azért eszembe jutott, hogy a hím jegypénztárost pölö a dekoltázsommal tudnám meghatni, a nőit meg majd ő, aki férfim bűvöli el.