Kérem szépen, vannak olyan blogok, ahol dolgozni kell azért, hogy a komment megszülessen. Perpill nem az analfabétákra gondolok, hanem a blogtulajok által emelt galád akadályokra. Odáig oké, hogy bepötyögöm a nickemet-szövegemet és go, bár néha a mondatalkotás sem olyan egyszerű, pölö alkohol, szexuális izgatás és társai hatására nekem pár alkalommal kifejezetten nehezen ment. Szerencsés esetben rápöckölök a "Jegyezz meg!" funkcióra, így a következő alkalommal nem szívatom magam azzal, hogy újfent be kell szöszmörögnöm a nicket, adott esetben mélcímet. Igen ám, csakhogy bizonyos blogokban az ember kommentelni vágyó csirkéje biztonsági ezmegazba botlik, amitől lájtos esetben kirázza a hideg, súlyosabb konfrontálódás fennforgásánál agyérgörcsöt kap. A "Milyen nap van ma?" jelszóformula akkor jelent problémát, ha pölö csütörtökön kezdődik a négynapos hosszú hétvége - már szerda este elvesztem a fonalat, nálam egyértelműen "hétvége" nap van, ezt azonban ignorálja a rendszer. A "Mennyi harmincnégyből tizennyolc?" kérdést személyes támadásnak veszem - bölcsész vagyok, ragozzam? Hálás szívembe zárom azokat a blogokat, ahol pölö nullát és nullát kell összeadni. A legjobban az visel meg, amikor parányi mezőben figyelő betű- és számkombinációkat kell lemásolni: A narancssárga alapon gubbasztó citromsárga cucc legyilkolja a retinámat, nem, a lila-neonzöld kombó sem egészségesebb, a jobbra vagy balra eldöntött, sőt, az extrém módon hullámosított kódsorozat krikszkrakszaitól nyakficamot kapok és tengeribeteg leszek, a vonalakkal-pöttyökkel tarkított védőkét pedig hosszú percekig szuggerálom - igazi stresszhelyzet egy ü: Vajh az tényleg ü vagy mégis inkább egy u, amire véletlenül rácsüccsent két paca? Ezek a módszerek nem szem- és idegrendszerbarátok, cseppet sem. Ja, meg a monitor is nehezen viseli, ha közelhajolásos silabizálás címén lefejelem. Mondjuk, én is, bár lehet, hogy ősztől épp a homloklebenybe beépült monitor lesz a trendi és szexi.

Szóval, szeretem én az extrém sportot - de csak mértékkel.