Nem tudom, mi volt ma velem, zavart érzékeltem az erőben, látens szőke énem felszínre tört: A meló utáni ügyintézős szaladgálás közepette többször eltévedtem olyan helyeken, ahol elég gyakran megfordulok és elvileg bekötött szemmel is atombiztosan nekimegyek a villanyoszlopnak választok útvonalat-járművet. Kálváriám úgy kezdődött, hogy eleve téves úton indultam el, csinos kis gyalogtúrát akasztva a nyakamba, aztán valahogy rossz villamosra szálltam, majd pedig amikor végre katartizálhattam volna a sikeres buszválasztás miatt, az első megállónál sürgősen leszállíttattam magam, mondván, ez nem a megfelelő busz, tökhülyén kanyarog és nem is erre szokott járni, viszont a buszmegállóban, a tovarobogó busz csúfondárosan világító lámpácskáiba bambulva ráébredtem, hogy mégis rajta kellett volna maradnom. Lehet, ennyire legyengített és összezilált a két hét betegszabi, bár sanszosabb, hogy az agyi GPS-em fagyott le ebben a bazihidegben. (Nem szaroztam reggel, megszavaztam a télikabátot. Sapkámat-kesztyűmet persze nem találtam.) A koordináció teljes hiányához egyéb nyalánkságok is társultak: A buszon fityegő kapaszkodóizével faszán lehorzsolták a bal kézfejemet, a hátamban landolt egy sötétkék esernyő hegye, plusz a hozzá tartozó másfél méter sötétkék esernyő, továbbá térdporcogón somtak egy kőkemény aktatáskával, a Blahán pedig bedöglött alattam a mozgólépcső. Kizárólag az vigasztal kicsit, hogy a zöldségesnél ő, aki férfim jóképű tököt nyomott a kezembe (nem a sajátját, sajnos) és a kindertojásban elrejtett tizenöt darabos Tom és Jerry puzzle-t semmi perc alatt kiraktam - egy kézzel és fejjel lefelé. Penge vagyok vagy penge vagyok?