Anno Cuki , eszti , kif és shimmer passzolta le nekem a "Te is árulj el magadról hét titkot!" c. blognépi játék lasztiját, elcsúsztam pöttyet a titokfelfejtéssel, bocs és mea culpa ésatöbbi, de a jobb későn szellemében ebben a szent pillanatban fogadom a labdát.
A titokkal azért vagyok gondban, mert nekem nincs olyan, amit soha senkinek nem mondanék el, szóval, ha valaha politikai pályára adnám a buksimat, ami igen valószínűtlen, mert érzékeny gyomorral áldottak meg az égiek, nem kellene azon aggódnom, hogy jájj, ezt meg azt ki ne derítsék rólam a genya turkászok. Cirka olyan kompromittáló (?) infókat találnának a múltamban, hogy pölö az óvodában tulipán volt a jelem, alsósként nyalókát csórtam a boltból vagy baromi idétlen hajzatokat hordtam a fejemen megboldogult tinipubertáskamasz koromban. A blogom sem hemzseg titkoktól, nem kell arra használnom, hogy olyan dolgot írjak le itt, amit senki másnak nem mondhatok el - a való életben olyan emberek vesznek körül, akikkel minden örömömet-bánatomat megbeszélhetem és segítenek, tanácsot adnak, ha hagyom. A blogom az életemnek csak igen kicsiny részéről regél, ha regél, mert arra nem vagyok hajlandó, hogy szolgalelkűen beszámoljak az életemről, inkább élem, mint írom, időm-ingerenciám sincs arra, hogy napra pontos leltárt vezessek pölö az összes találkozásról, eseményről, élményről. (A könyvekről idén először próbáltam, de nem sikerült, hüpp és szipp.) A blog számomra inkább egyfajta jegyzettömb: Ha majd egyszer jól visszaolvasom az elejétől a végéig (nem olvasgatom magam üres perceimben, szégyen és gyalázat, max. egy-egy posztot szoktam visszakeresni, viszont a sok kedves olvasó heroikus teljesítménye és humorommal-iróniámmal bombázott idegrendszere előtt le a kalappal), az adott poszt segít felidézni embereket, történéseket, tapasztalatokat, érzéseket és még sorolhatnám. Nem mondom, hogy minden, ami itt szerepel, fontos, pusztán mankó a múltidézéshez. Nem mellesleg jellegéből adódóan remek társas fórum a blog, ha egyszer nagy leszek, ilyesmi össznépi haccacárét fogok megvalósítani, csak élőben, sok-sok emberrel - tapasztalatcserés, megbeszélős, problémamegoldós, együttnevetéses, élményszerzéses klubot hozok majd létre, bezony.
Szóval, titok hiányában csak azt tudom leírni magamról, hogy pölö
... utálom a tusfürdőt, mert hiába mosom le magamról, úgy érzem, mintha utána is nyálkás maradna a bőröm - részemről a szappant favorizálom. (A mézes Lush szappannal bármire rá lehet venni. Szinte bármire.)
... rövid hajjal, pláne vörössel nem igazán voltam én, nekem a hosszú barna a szívem csücske, bár a dög vállnál tovább nem akar nőni. (Meglehet, befelé nő és néha ezért szőrös a szívem.)
... halvány lilám sincs a komolyzenéről. (Külön a komolyságról és a zenéről van.)
... öregszem és ezt onnan tudom nagyon biztosan, hogy a karácsonyfáról még egyetlen szem szaloncukor sem hiányzik. (A marcipános Milka meg nem ízlik. Hejj, régi szép idők.)
... agyvérzést kaptam a magyarok 2008-as olimpiai szereplését fikázó emberektől, legyen az műsorvezető, mezei fórumozó vagy tévében nyilatkozó nyugdíjas néni. (Most jut eszembe, erről bővebben is akartam írni. Na, majd hamarosan. Vagy nem hamarosan, passz.)
... nagyon rá tudok kattanni egy-egy ízre, pölö volt olyan, hogy egy időben csak baracklevet ittam. (A melegszenya kivétel, azt a főzés-sütés nemtudása miatti kényszerpályaként definiálnám.)
... a net térhódítása előtt kiterjedt levelezést folytattam japán, belga, német, ausztrál, finn, francia, holland és még ki tudja, milyen emberkékkel, imádtam levelet írni-kapni, s.k. borítékot hajtogatni, külföldi bélyeget nézegetni, teljesen más volt a hangulata, mint a netes levelezésnek. (Perverzek is megtaláltak, naná, spec egy német fószer iszonyú szar helyesírással használt (!) bugyit kért tőlem, mondván, jótékony célú kiállításra kell neki a szexinemű, amit ő szervez. Ahha, peeersze. Mondjuk, az érdekelne, mi lett azzal a belga sráccal, aki anno úgy köszönt el tőlem, hogy túlélőtáborba megy - és azóta sem jelentkezett.)

Ennyi.