A reggeli metróskóma kellős közepén jutott eszembe, mit sikerült összeálmodnom: Saját számból törtem ki a fogakat, de nem úgy lazán, egyesével, libasorban, egyiket a másik után, hanem vércsirke módra, ínnyel együtt téptem le kisebb-nagyobb darabokat, és még az is rémlik, hogy nem vérzett, kicsit sem, és nagyon megkönnyebbültem, miután átmentem középkori sarlatán fogdokiba, jóleső érzéssel, már-már kitörő örömmel realizáltam önmagam rágószervtelenítését. Ha idős mamiként protkóm lenne, intő jelként fognám fel az álmot - pölö ideje új protézist csináltatnom, a mostani túl nagy a számba, veszettül nyom, olyannyira, hogy képes vagyok brutálüzemmódban kioperálni a számból. Mivel az idős mami kategóriáig van még néhány szép évem, perpill álmoskönyv után túrom a netet, reményeim szerint a lottó ötös megnyerését fogja kidobni álomfejtésként.   

P.S.: Fene gondolta, hogy a gyümölcsnap ilyen vérszomjas álmokat generál.