Nagyon kíváncsi voltam a Momentán Társulat Reneszánsz Rögvestjére, azzal viszont nem számoltam, hogy az előadás első felét nem tudom élvezni egy önmagában teljesen jelentéktelen apróság miatt: Zsigerig döbbentett az a tény, hogy "Az Ajtósi" már nem az az egyetem, amelynek a padjait éveken át koptattam pölö vérgenya német nyelvészeti szigorlatnál kisebb, pölö órákon át tartó lelkizős-világmegváltós beszélgetések esetén nagyobb örömmel, hanem a Dürer Kert névre hallgató szórakozóhely, lezárt előadótermekkel, befalazott folyosókkal, felszámolt könyvesbolttal, átalakított kávézóval. Ma tudatosult bennem, hogy ugyan sokszor rühelltem odajárni tanárok-órák miatt, mégis, a múltam szerves része "Az Ajtósi", épülettel, oktatással, parkkal, könyvtárral együtt, és valahol mélyen legbelül fáj egy kicsit, hogy nincs többé. Nem is tudtam, hogy ennyire kötődtem hozzá. Azért a szomorkás nosztalgiázás a Momentán Társulatnak köszönhetően nem tartott egész este. A fiatalok rendkívül tehetségesek, két órán át apait-anyait beleadnak a rögtönzésekbe, ha szereted a Beugrót, menj el mindenféleképpen, megéri, nagyon is, van sok móka és van sok kacagás, ufff.