Ő, aki férfim néha kapargatós sorsjeggyel is meglep, mondván, ha már csirke vagyok, kapirgáljak össze némi pénzmagot, meg persze azért is, mert nagyon aranyosan tudok örülni az ilyen dilinyós dolgoknak. Ő, aki férfim figyelt arra, hogy profilomba vágjon a sorsjegy tematikája - csokisütifagyi rajongóként szerencsesütis kaparásznivalót kaptam. Nem lepett meg, hogy nem nyertem, mostanában gyengén teljesítek szerencsejátékban, azon viszont nem kicsit elcsodálkoztam, hogy illatosított a sorsjegy, életemben először, egészen konkrétan csokiillatú, wow, nyilván összefügg azzal, hogy a hátoldalán nagymama csokitortájának receptje figyel, ezt a bámulatos logikát, ugye, bár azért megszimatolnám a vargabéleses, máglyarakásos, túrókockás sorsjegyet, hátha amatőr volt a marketinges és azokhoz is csokiillatot passzolt. Az illatos sorsjegy egyébként fájó gyermekkori emléket szakított fel, remélem, el tudok majd aludni ekkora megrázkódtatás ellenére is: Rövid ideig büszke tulajdonosa voltam egy illatosított Pom Pom könyvnek, imádtam, szinte minden oldalon megbújt egy-két szimatolnivaló, pölö csoki, rágó, gyümölcs, bezony, egészen konkrétan Gombóc Artúr féltve őrzött táblás csokiját lehetett önfeledten szaglászni, picit meg kellett dörzsölni és már illatozott is, a legjobban a büdös bakancs tetszett, naná, vicces volt... és tényleg büdös. Fogalmam sincs, hová lett a könyvem, a címét sem tudom, csak ezek az illatos emlékfoszlányok maradtak meg. Kárkárkár.