Igazán klassz dolog pezsgővel és csokifondüvel búcsúztatni az aktuális munkanapot, ráadásul mindkettő gond nélkül bepasszintható a diétámba, hiszen a pezsgő és a csoki is gyümölcs, ez utóbbi még gyümölcsebb minősítést kap, ha banánkarikákat, narancsdarabkákat és almakockákat mártogatunk a bársonyos-meleg étcsokoládéba, hidd csak el. Új munkahelyemen eszméletlen jó a hangulat, a lányokkal-fiúkkal baráti társaságként ültük körül az asztalt, koccintgattunk és mártogattunk és nevettünk-beszélgettünk, szóval, főnököm és csapatom csillagos ötös humorból, szívből-lélekből és agyból, ma annyit röhögtem másfél óra alatt, mint az exgályahelyen eltöltött három évem alatt összesen nem, úgyhogy gyorsan meg is köszönöm a Nagy Manitunak, hogy amikor mazsolázgathattam a felkínált állások között, társamul adta a megérzést és így ketten baromi jó helyet választottunk nekem. Olyan, mintha ősidők óta itt dolgoznék, az első perctől megvan a közös hang és hullámhossz, A Csapatomban valahogy minden természetes, őszinte, mélyen baráti. Nem hittem, hogy létezik ilyen, mea culpa ésatöbbi.  

Az elmúlt évek kínlódása után végre melóügyileg is jó nekem, na.