Anno esett úgy, hogy hiába volt munkám, pölö kiadósabb kajára, borsosabb számlákra nem jutott volna, ha nem adogatom el a Fable könyveimet (sok más kedvencemmel együtt), ezeket viszonylag jó áron vették meg az antikváriumok, a V. F. rajongókra mindig lehet számítani, na. Rohadt érzés volt eladni a könyveimet, még akkor is, ha mondjuk az árából valamivel gyakrabban került meleg étel az asztalra, meg is fogadtam szépen, hogyha egyszer lesz fölös, pölö könyvre költhető pénzmagom, újra begyűjtöm az összes Vavyan Fable remeket. Tudom, hogy nem illik becsülni Fable-t, bár nem értem, miért, sőt, trendi szemétnek titulálni, az én szívemnek mégis kedves, pelyhes koromban rongyosra olvastuk a pad alatt, főleg az unalmasabb órákon, a trendi vonal meg cirka annyira érdekel, mint Obamát a szolárium. Szerencsére manapság már van vatera, áldassék a neve, plusz a vaterán mindig van olyan, aki pont Fable könyveitől akar búcsút venni, úgyhogy lassan, de biztosan gyarapodik a nosztalgiaállományom, kicsi szívem pedig megvidámodik vala, ahányszor csak úgy rájuk nézek vagy ahányszor csak portörlés közben végigcirógatom őket a porronggyal. (Egyszer lesz tetőtől talpig könyvespolcom is, bezony, egyszer.) A Tűzvarázs egyébként még a régi V. F. vonalat képviseli, humoros, leleményes, intelligens, őszinte, fanyar, mély, elbűvölő, ergo olyat üt, hogy behorpad a homlokom és én azt nagyon szeretem. Megjegyzem, a t. írónő már '96-ban olyasféle örökzöld problémákat feszegetett, mint a nő vs. valós/valótlan súlymizéria és ezek kezelési módozatai, de megemlíthetném a pszichopatákból soha ki nem fogyó Életet is, szóval, a mű nem kicsit aktuális, még ma is. Azt ugyan furcsálltam, hogy a Tűzvarázs zsaruhősei kilencven százalékban sörözés-borozás-pezsgőzés után ültek kocsiba és nem elégedtek meg azzal, hogy beleültek a járgányba, vezették, nem kicsit. Ezt leszámítva korrekt mozit lehetne forgatni bármelyik régi Fable könyvből, remélem, ez előbb-utóbb eszébe jut valami filmes mogulnak is.