Épp kezdtem volna büszke lenni magamra, hogy az elmúlt hónapokban simán megúsztam a taknyos-köhögős-torokgyilkolós-hányós dögvészt, sőt, úgy éreztem, tele vagyok energiával és mindenféle pozitív hullámokkal, még jó, hogy nem kapkodtam el a büszkélkedést, a mai állapotom alapján már-már betegnek lehetne titulálni, mégis elkapott valami kis rohadék baci, ráadásul úgy fáj a fejem, mintha satuba fogták volna és marhára nem akarnák kiengedni onnan. A tavaszi fáradtság csak azért nem ront az összképen, mert nincs tavasz.
P.S.: Kínomban cirka két és fél év után újra leteszteltem, japán-e vagyok , ki tudja, mire képes egy galád, mutáns baci, meg azért is, mert ma igen ferdén nézek a zsepihegyekre, hátha. A teszt szerint még mindig nem vagyok japán, ez azért megnyugtató.
