Azt hittem, az év végén esedékes blogos összegzésemben legboldogabb pillanatként az agysejt- és lélekgyilkos gályahelyről, illetve a frusztrált-szarkeverő kollégák és főnökök néhány fős csapatától való csodálatos megszabadulásomat vésem majd fel, aztán rádöbbentem, hogy megtaláltam álmaim főnökét-munkahelyét, ami nekem nagyon jó, aztán kiderült, hogy még az idén megszületik az első gyerekünk, pedig csak tavaly szeptemberben indítottuk be a babaprojekt gyakorlati részét, aztán tegnap elkelt a lakásunk, rögtön az első érdeklődő lecsapott rá, júniusban költözünk nagyobba, így A Gyereknek sem az ágyneműtartóban vagy a gardróbban kell helyet szorítani és végre rendezhetek blogbulikat.

Néha azért az is félelmetes, amikor alig több, mint másfél hónap alatt ennyi jó történik az ember csirkéjével. Mondjuk, dolgoztunk rajta, ő, aki férfim meg én, de akkor is.