Az az igazság, hogy nem tudok ellenállni az üres kaspófelületeknek (sem), csak kidekorált kaspóim vannak, mert pölö miután hazaviszem a gyanútlan narancssárga kaspót, valami bekattan és azt veszem észre, hogy tisztára suvickolom a t. narancssárga kaspót és virágmintát rajzolok-vágok és kontúrozok itt, kontúrozok ott és görcsöt kapott ujjakat masszírozok és feketére festek és a csöpp kis számmal mini szélvihart generálok, hogy minél előbb megszáradjon a festék. Próbáltam lóbálni is a virágosra pingált áldozatot, megelőzendő, hogy kiszáradjon a szám vagy csücsörítőgörcsöt kapjak, de igen hamar beláttam, hogy a két ujjal kivitelezett gyakorlat jelentős mértékben veszélyezteti a tévét, az ablakot, a számítógépet, ő, aki férfim testi épségét, illetve a nyitott erkélyajtónak köszönhetően a parkolóban dekkoló néhány kocsit, plusz a járdán fellelhető emberpéldányokat, ezért inkább hősiesen-önfeláldozóan fújtam tovább. Holnap meg növényt költöztetek belé, bár a fajtáját még jól ki kell gondolnom. Katt a képre, ha nagyban.

P.S.: Minden virág teljesen egyforma, naná, csak még mindig kritikán aluli paparazzo lenne belőlem, bocs.