Azt hiszem, most már tényleg itt az ideje, hogy veszélyességi pótlékot kérjek kedvenc munkahelyemen. Abba már duzzogva beletörődtem, hogy imádott főnökömmel és drágajó kollégáimmal rendre halálra röhögjük magunkat, ergo hétfőtől péntekig együtt kell élnem a masszív röhögőgörcstől megfájdult oldalammal és a masszív röhögőgörcstől szaharai méretekben elsivatagosodott torkommal-számmal, azt is elviselem, hogy a nagy vidámkodás következtében sharpei jelleggel meggyűrődik a pofázmányom, ergo szaporodnak a ráncaim, de hogy a mai dupla szülinapi dínom-dánom alkalmából két adag pezsgővel és két adag szülinapi tortával kell megküzdenem, arról nem volt szó. Mondjuk, így felkészületlenül is kiválóan teljesítettem, röhögés, pezsgő, torta kipipálva - mindkét körben. Egy harmadikba simán belepusztultam volna. Attól tartok, azért az etyeki borospincés csapatépítőre már edzenem kell, komolyabb tunningolás nélkül el sem merek menni. A lányok azzal nyugtattak, hogy majd a buszon rákészülünk némi pálesszel. Ühhü, ettől félek én is. Hölgyeim és uraim, tegyék meg tétjeiket felajánlásaikat, mától új májra gyűjtök. Köszönöm.