Ha jól rémlik, egy ajándékutalvány utolsó morzsáiból vettem meg Az arany jegyzetfüzet c. könyvecskét. Majd' ezer oldal a mű, súlyánál fogva kiválóan alkalmas a csukló-alkar-bicepsz triász erősítésére. Ilyen nehéz könyveket elvből nem olvasok az otthon-munkahely és a munkahely-otthon távolságon: Annyira nem erős a csuklóm, hogy ezt a könyvet egy kézzel megtartsam, a BKV járgányain pedig ritkán adódik úgy, hogy nem kell kapaszkodni és kétkezes manőverbe foghatok az éppen aktuális könyvemmel. Emellett nem szeretek nehéz könyvekkel lófrálni, tudom, hogy a gerincem zokon veszi, ha csak a bal vagy csak a jobb oldalamat húzza le az ólomnehéz táska-szatyor. Eme kedvezőtlen feltételek miatt otthon olvastam a könyvet, pölö háton fekve, magasba tartott karokkal, ami klasszul erősíti a mellizmokat, szóval, nem lehet azt mondani, hogy nem kötöm össze a kellemest a hasznossal és nem áldozok A Nagy Sportmanitu oltárán.
Doris Lessing átvitt értelemben is súlyos könyvet írt, sűrűt, agymunkára építőt, elgondolkodtatót. Lessingnél nem lehet elkalandozni olvasás közben, nem lehet csak úgy átfutni a mondatokat, muszáj odafigyelni, különben elvesznek az összefüggések, megfoghatatlan marad a lényeg. Az arany jegyzetfüzet éppen ezért kimondottan jól jött a kisbabánk elvesztése utáni napokban, bár a bennem dúló fájdalom miatt iszonyú nehezen tudtam a könyvre koncentrálni. A regény formája és alapötlete lenyűgözött, Lessing intelligenciája és tudása szintén, viszont a politikai rágódások és a szereplők kiábrándultsága nagyon zavart. Előbbinél megint az a megkerülhetetlen, hogy történész-történelem tanár énem meglehetősen járatos a kommunizmus témakörében is, politikai és irodalmi szempontból nem könnyű újat mondani, igyekeztem is minél előbb elolvasni ezeket a részeket, hogy ne kelljen sokáig unatkoznom, utóbbinál pedig teljes lényem tiltakozott ennyi örömtelenség, kilátástalanság, érzelmi megalkuvás és kegyetlenség olvastán. Legjobban a nő és a férfi közötti kapcsolatokat, játszmákat, érzéseket boncolgató részek ragadtak meg, az őrület fázisainak bemutatása meg egyszerűen zseniális. Levett a lábamról, hogy Lessing szókimondó és okos, mélységében is sebészi pontossággal látja az összefüggéseket, de az általa megrajzolt kép nekem túl negatív, én mindig hinni fogok abban, hogy az ember boldog lehet és megtalálhatja a lelki békéjét. Nyilván nem kér olyat senki egy Nobel-díjas írónőtől, hogy írd újra, Doris, de azért könnyebben emészthető lett volna, ha Lessing nem zsúfol ennyi mindent egyetlen regénybe, hiába nagy úr a koncepció. Valahol egyébként azt olvastam, hogy Az arany jegyzetfüzet a feministák Bibliája. Nos, szerintem zsákutcába fut az, aki feminista skatulyába akarja gyömöszölni a könyvet - rengeteg minden másról szól ez a majd' ezer oldal. 

P.S.: Jó lenne, ha létezne az irodalmi szalonom, úgy megbeszélném a sok-sok lessinges és aranyjegyzetfüzetes gondolatomat, de úgy. Doris Lessinggel is.