Remélem, ő, aki férfim minél előbb hazaér, mert csak nagyon nehezen állom meg, hogy ne toljam be az orczámba az utolsó három falat lecsót. Önszántamból hagytam meg neki, de így is szinte elviselhetetlen a tudat, hogy nem ehettem meg az egészet és pont a legfinomabb falatok hevernek a tányér mélyén. Mondjuk, én magam kérdeztem rá, hogy megkóstolja-é? Szeretett férfi vs. szeretett lecsó. Ez az igazi erőpróba, basszus, nem a kamionhúzás. A lecsót egyébként kedvenc főnökömtől kaptam ma reggel, csak úgy, meglepetésként, mert tudja, hogy nagy lecsórajongó vagyok. Isteni lett! Még mindig nem tértem magamhoz, hihetetlen milyen tüneményes ember és milyen klassz főnök. Ilyen és ehhez hasonló apróságokkal simán le lehet venni a lábamról, szerintem még senki nem szorongatott nálam meghatottabban lecsósdobozt, az tuti.