Valamikor karácsony előtt Győzikéhez és Karda Beátához volt szerencsétlenségem, előbbi szokásos harsánykodásának köszönhetően egy ruhaboltból távoztam igen gyorsan, pedig a megjelenéséig egész jól éreztem magam ott, klassz zene, klassz ruha, klassz eladósrác, utóbbi a fogdoki várótermében művésznősködött, azóta sem tudom, milyen stratégiai okokból hajtogatta szét egyesével a gyári papírzsepiket, majd hajtogatta vissza őket teljesen más élek mentén. (Basic origami, passz.) Emberi pszichére érzékeny énem a két celeb (?) közös pontjaként a rendkívül hangos mobilozásban testet öltött feltűnési viszketegséget állapította meg, mélyebbre nem mert letúrni. Amikor ilyen kaliberű sztárocskákba botlok, mindig eszembe jut Cseh Laci, aki anno teljesen szerényen állt előttem a Media Markt egyik kasszájánál kígyózó sorban, nem akarta felhívni magára a figyelmet, teljesen hétköznapi emberként viselkedett a tömegben és ennyi.