Hihetetlen, hogy egy szelet pizza mekkora népszerűséget generált nekem az utcákon ma délután. Nem, nem árultam sem őt, sem magamat, nem, nem osztogattam falatonként és nem, nem malackodtam vele fényes nappal. Egyszerűen csak gyönyörű vagyok és gazellatermetű és párductestű vittem. Na jó, nem volt az olyan egyszerű, mert cirka négytenyérnyi terjedelemre rúgott a tonhalas-olajbogyós finomság, úgyhogy a karomban hordoztam a fehér óriáscsomagot, óvón, féltőn, szeretettel mosolyogtam rá, cirka úgy, ahogy a 15. századi festményeken gyermekükre mosolyognak a Madonnák, mondjuk, én a leendő ebédemnek örvendtem átszellemült fejjel, de ez nézésem emelkedett madonnaságából semmit nem vont le. Mivel a diétám nagyvonalúan ugyanazon a napon engedélyezi a pizzát és a sütit is, áldassék a neve a szénhidrátnapnak örökkön-örökké, a sütibolt felé vettük az irányt, négytenyérnyi pizzaszeletem meg én. Meghitt kettősünket azonban hirtelen trappolás, lihegés, szuszogás zavarta meg: Télikabátos, aktatáskás csóka futott utánam, odaköszönt és bejelentette igényét az illatos pogácsára. Rávicsorogtam Rámosolyogtam, majd rendkívül fegyelmezetten nem azt közöltem vele, hogy anyukád majd szaggat neked pogácsát, baszki, hanem azt, hogy ez pizza, éhes vagyok, nem adok. Ennyiben maradtunk, pogácsásfószer balra el, csibike meg jobbra el. A sütiboltig vezető száz-százötven méteren vagy nyolcan jöttek szembe velem, hímek-nőstények vegyesen, ha nincs nálam a karonülő kisded pizzaszelet, állatira frusztrál, hogy a mellemet fixálják leplezetlenül, éhes szemekkel, így viszont csak még szorosabban öleltem magamhoz az étket, több voltam, mint testőr, Kevin Costner büszke lenne rám. Épségben megérkeztünk a sütis nénihez, aki pölö ilyen csodát tud. Sütis néni kitörő örömmel üdvözölt, egyből nyújtotta is a kezét, hogy elvegye tőlem a tálcát. Na persze, gondoltam, egyik pogácsás trükkel, másik meg tálcás trükkel akar megszabadítani az ebédemtől. Vérszomjasan Bájosan mosolyogva ráztam a fejem, nem, nem, nem, ez pizza, nem tálca, de sütis néni nehezen hitte el, pedig szerintem a becsomagolt pizzaszeletről messziről lesír, hogy becsomagolt pizzaszelet és nem tálca. Miután sütis néni szabadkozott egy sort, hogy jajj, elnézést, azt hittem, az a tálca, amit odaadtam valakinek blablabla, lemérte nekem az öt darab masnimat, fizettem és végre elhagyhattuk a veszélyzónát - a tonhalas-olajbogyós pizzaszelet meg én.

Őrület, mennyi pizzára éhes ember leledzik a Kálvin téren.