Jó, hát van az úgy, hogy a mostanában folyton-folyvást rohanó és az agyhalált lábon kihordó tollas jószág (értsd: én) elfelejti a blogszülinapját és csak a kedvesaranyosviccesmegható kommentek olvastán jut eszébe, hogy jé, épp három éve ette ide a fene, aztán még az is bevillan neki, hogy valójában három és fél éve blogol, és ha jobban elmereng az évfordulósdi témán, azt is határozottan állítja, hogy baromi gyorsan eltelt ez a néhány év. Jól megvagyunk, a blog meg én, bár mostanában sokkal kevesebb időm jut rá, mint szeretném, zajlik az élet és ez még így lesz egy darabig. Van miről írnom, továbbra is, sőt, egyre inkább azt érzem, még annyi mindenről mesélnék itt, úgyhogy egyelőre nem pakolom ki a mezítelen bájaimról készült képeket, ha egyszer mégis erre vetemednék, tudni fogom, hogy abba kell hagynom a firkálást. Örülés van, hogy itt vagytok és adhatok-kaphatok, tartsátok meg jó szokásotokat, pajtások.