(#141)
Végre sütött a napocska, ezért teljesen jó kedvem volt ma annak ellenére, hogy megint alig tudok járni. Bár ennek is megvan a maga haszna: tökélyre fejlesztettem a hason fekve blogolás technikáját. Este pedig csiszolom a hason fekve csetelés művészetét. Azért bizti, ami bizti, szundizok előtte pöttyet, hogy üde és friss legyek... na meg izé... sziporkázóan szellemes... mint mindég. Pápá.