(#200)

Emlékszel még, ugye,
a kamaszéveinkre,
ahogy együtt volt az a néhány jóbarát?
De nosztalgikus a nóta,
mert szétszéledt azóta
az a szépreményű, jó kis
társaság...
És emlékszel, ugye, a lányra,
aki oly sokáig várta,
hogy beleszeressen végre valaki?
S hogy a valaki te lettél,
arról nem is igen tehettél,
de azért nem kellett neked kétszer mondani.

Elmentek a régi barátok,
és nem jönnek soha vissza már.
De keresd meg a lányt,
tudom, hogy megtalálod.
Kicsit haragszik ugyan rád,
de azért visszavár...

Értsd meg, kérlek,
szeret valóban téged,
pedig furcsa vagy néha igazán.
Színjátékot ne tervezz,
nem kell semmilyen jelmez,
csak menj már, mert vár rád
az a lány!

(Ákos: Keresd meg a lányt)