(#235)
Mondtam már, hogy szeretem a munkahelyemet? Sőőőt, egyenesen imádom!!! Maga a Paradicsom egy kisz cokiszütinaszifagyizabikáló cirkehobbitka számára. Ezt az óriásbébi tortácskát az egyik kedves partnerünk küldte nekünk. Kolléganőim majdnem ínhüvelygyulladást kaptak, mire kb. 70 emberke számára felszeletelték a finomságot.
Érdekes módon (ilyen a Végzet), valahogy mindig sütibe-csokiba-fagyiba botlok a melóhelyen. Előfordul, hogy valaki csak úúúgy (hogy pl. túléljük a hétfőt), behoz egy tábla csokit. Rendszeresen fogadni szoktunk... a nyertes mindig prezentál egy kis nasit. Névnapos-szülinapos be sem teheti a lábát az épületbe süti vagy nasi nélkül. Ma a főnököm 2 doboz fagyival állított be, igen helyesen. Ha külföldi kiküldetésből térünk haza, evidens, hogy csoki is lapul a meglepisajt mellett - hogy a csibe is jóllakjon és a sajtfanok se kapjanak szívgörcsöt. A múlt héten egyik kolléganőmnek rossz kedve volt... fagyival vidítottuk fel. Van PR-csokikánk is - véletlenül maradt az egyik rendezvényünk után...
Szóval, láthatjátok, én annyira, de annyira igyekszem megállni, hogy ne csokisütifagyizzak. Hiába: nem szabadulhatok, ez a sorsom. Jövőre indulok szumóban...
.
