(#253)
József Attila: Álmomban enyém vagy
.
a boldogságunk némán meghúzódott
s mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben
kályhánk lángja is örömmel lobogott
s ajkunkat a szerelem szárazra perzselte
a komoly falióra se mormogott
s meghökkentek akkor a büszke, fehér falak
álomban mindig egészen enyém vagy
s hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak...
.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
