(#254)
(...)
csak hulljon könnyem
a könnyek tengerébe,
s fölötte én
mint sikongó sirály
keringjek, míg majd utolér a sorsom:
nyílvessző, ólom,
bármi, ami öl...
s nem lesz többé,
mi fájni tudna bennem:
se szív, se emlék,
ami meggyötör,
ami összetör...
.
( Várnai Zseni: Száguldó idő )
.
.